Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenötödik fejezet. Az egyház papi hatalma
96 bűneiket,1 megbocsáttatnak nekik, a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva». Bizonyos értelemben maga a Szentlélek az a hatalom, melynek erejében a papok az áldozatot bemutatják és a szentségeket kiosztják. Az eltörülhetetlen jel, melyet a papszentelés nyom a lélekbe és a hivatás kegyelmei, melyek azt követik, a Szentlélek átadásának és jelenlétének következményei. A papi méltóság tehát a szó legszorosabb értelmében a Szentlélek hivatala.2 3. Lássuk most részletesen, hogyan nyilatkozik a Szentlélek a papság egyes működéseiben. A pap hivatalos működése háromféle : az áldozat, az ima és a szentségek kiosztása. A papi hatalom központja, melyből a többi működések mind levezethetők, az áldozat bemutatása. Az áldozat természete szerint valami ajándék, fölajánlás, átadás és valami látható dolognak elváltoztatása vagy megsemmisítése, hogy Istennek föltéttelen uralmát az emberek fölött tettleg is elismerjük és kifejezzük. Tehát az áldozat a vallásosság erényének ténye, még pedig a legfönsőbb, legmagasztosabb ténye, mert ez erénynek egy ténye sem ismeri el és fejezi ki oly találóan, világosan, oly általánosan és fényesen az Isten föltéttelen uralmát és az ember függését, mint az áldozat. Ez az egész isten- tiszteletnek lelke, fénypontja és az isteni fönségnek jogos igénye. Mint közvetítő Isten és az emberek között sehol sem tűnik föl oly nagynak, oly magasztosnak a pap, mint az áldozat bemutatásánál. Ez minden áldozatról igaz, de különösen az újszövetség áldozatáról, mely maga Krisztus, az Istenember, ki magát a kenyér és bor színe alatt vérontás nélkül föláldozza. O maga az áldozati bárány és a láthatatlan főpap; látható helyettese a pap, ki mint ilyen az áldozati cselekményt csakugyan végrehajtja, midőn az átlényegülés szavaival a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja s így a legbámulatosabb cselekvényt végzi. Nemcsak egy világot vagy teremtést, hanem a természet és kegyelem összes rendjeinek foglalatát, Istennek Fiát hívja elő s Istennek végtelen értékű tiszteletet és hódolatot mutat be. 1 Ján. 20, 23. 2 Kor. II. 3, 8.
