Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
40 1. Olyan világosan, hogy kifejezésére szavakat nem találok, láttam be a következő igazságokat. «A világ barátsága ellenségeskedés Istennel»; hogy két úrnak nem szolgálhatunk s nem biztosíthatjuk magunkat két világ kegyéről, melyek egymást kölcsönösen kizárják. 2. Az értelem egy fensőbb szózatot visszhangoztatva, szünetlenül figyelmeztet: «Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja?» 3. Lelkünk megmentésére meg kell tagadnunk saját akaratunkat s alázattal kell követnünk a Magasságbeliét. 4. E tények : Isten akaratát kinyilatkoztatta, meghagyta, hogy azt ismerni tanuljuk és megígérte, hogy e végből minden igazságra vezérel, szivünk vágyát kielégítik, mert följogosítanak, hogy a hit terén teljes bizonyosságot követeljünk. 5. E biztosságot a hit terén minél inkább elérjük, Krisztus arra int, hogy vetkőzzünk ki magunkból, lemondva minden tisztán emberi segítségről és arra hív, vegyük magunkra igáját és tőle tanuljunk, reá tekintsünk, ki mindig közöttünk él, mint mindig csalhatatlan vezérünk és tanítónk, ki akaratát papsága által adja tudtunkra. 6. Én, bár névleg ehhez a papsághoz tartozom s bár mint Krisztus helyettesének, az ő csalhatatlan akaratát nyilvánosan kellett hirdetnem, mégis lelkiismeretem előtt nem tudtam biztos választ adni arra, mire irányul tulajdonkép ez az akarat és pedig nem egy fontos életkérdésben. 7. Ha vigaszt keresve testvéreimhez, püspöktársaimhoz fordultam — legyen szabad komolyan, barátságosan kérnem őket, tegyenek tanúságot, mennyire őszinte volt törekvésem az igazság után ! — bizonytalanságom csaknem ép oly arányban növekedett, mint a hogy gyarapodott azok száma, kiknek tanácsot kellett volna adniok; s végre csak zür-zavar, viszálykodás és kölcsönös ellenmondás volt a felelet a megszorult bűnös kérdésére: «Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?». 8. Ez az állapot, mely az igazságtól annyira távol áll, sőt Krisztus papsága határozott rendeltetésével annyira ellenkezik és föltétlenül egyháza egységének és egyetemességének megbontására tör, a mely tiszteletét annyira gyöngíti, ígéreteit oly
