Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

36 ezelőtt Weimarban Lavater fölött tartottam. Ezen hires férfiú­nak ugyanazt a hajlamot rótták föl bűnül s én igyekeztem őt mentegetni. S bár akkor az úgynevezett természeti valláson kívül, vagy jobban mondva azon kívül, melyet magam alkot­tam meg magamnak, más vallásom — sajnos — nem volt, mégis az, hogy tisztán a józan ész világánál a gyónásról, az időnkinti böjtölésről, mely az önmegtagadás gyakorlása, a templomok díszítéséről, a lábmosásról, sőt még az egyház egységéről is, miként beszéltem, még a katholikus tudósokat is bámulatba ejtette. Kivándorlásom után sok katholikus főpappal és pappal volt alkalmam megismerkedni s habár velem a vallásról soha sem beszéltek s így hitemet megrendí­teni nem igyekeztek, mégis csodálnom kellett bennük a szere­tet szellemét, a megnyugvást minden nélkülözés közepette, sőt őszintén be kell vallanom, a világos és alapos tudományt is. A németországi titkos és forradalmi társaságok iratainak tanulmányozása közben meggyőződtem arról, hogy egy szellemi társaság terjedt el az egész földön, mely istentelen s elvetemedett elveket hirdet és terjeszt, és a mely belső szer­vezése folytán, tagjainak összetartásával és különféle eszközei útján, melyekkel célját elérni törekszik, valóban hatalmassá is lett. Bár ezen társaság borzalommal töltött el, másrészt mégis arra a meggyőződésre vezetett, hogy léteznie kell egy ellenkező irányú vallásos társulatnak, melynek szava tekintély, mely az igazság őre, hogy az egyéni ész túlkapásait meg­fékezze, a jókat egyesítse s az emberiséget megvédje attól, hogy az újdonság minden szele magával ragadja. Azt azon­ban nem sejtettem, csak jóval később vettem észre, hogy ez a társulat már tényleg létezik, még pedig a keresztény közön­séges, vagyis katholikus egyházban s hogy épen ez okozza a gyűlöletet, melylyel az istentelenek telvék iránta, míg minden derék és jámbor ember, legyen bár más vallású, legalább bensőleg hozzá vonzódik. Bécsi tartózkodásom alatt, hol áttérésem világi érdekből rám nézve hasznos lett volna, nem is gondoltam rá s nem is beszélt velem senki erről. Egy alkalommal könyvkereskedés előtt haladva el, egy iratkát pillantottam meg, mely a katholikus egyház szokásairól és

Next

/
Oldalképek
Tartalom