Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
34 szükséges; a katholikus vallástól elszakadt felekezetekben ez a hit mindinkább romlásnak indul. «Hit nélkül pedig — miként a szentírás mondja — lehetetlen kedvesnek lenni az Istennél; mert az Istenhez járulónak hinnie kell, hogy ő van és az őt keresőknek megjutalmazója.» (Zsolt. 11. 6.) Valóságos gúnyja az a sorsnak, kedves W. barátom, hogy jártatok ti protestánsok a hittel. Luther elszakadt az ő egyházától, mert, miként mondta, ez az egyház csorbát ütött a hiten, minthogy a sola fidesnek, a hitnek egyedül, jócselekedetek nélkül üdvözítő erőt nem tulajdonít. Luther tehát ellentétbe helyezkedett az ős, Krisztustól alapított egyházzal, még pedig állítólag a hit érdekében; de mi lett a hitből most, több mint 300 év múltán, a Luthertől alapított felekezetben. Az ős, törvényes egyház hűen megőrizte a keresztény hitet. Egy katholikus papnak, főkép theológiai tanárnak sem volt megengedve, hogy a kereszténység alapigazságait megtámadja. Ellenben a protestáns tanszékekről egész vakmerőén támadják Krisztus istenségét, a Szentháromságot, sőt lehet, még a személyes Isten létét is elvitatják. A hívők pedig és különösen a közönséges nép emberei, igazán azt sem tudják már, mihez tartsák magukat és tulajdonkép mit is higyjenek. Kimondhatatlan szerencsének tekintem tehát, hogy a katholikus egyház biztosítja számunkra a hitet és kezeskedik égre szóló váltóink hitelessége mellett. Az én váltóm az égre föltétlenül biztos; biztosabb, mintha Rothschild házára szólna. Persze, én sem vagyok föltétlenül bizonyos abban, bejutok-e a mennyek országába, mert váltómat, azaz a hitet és a megszentelő malasztot a bűn által elveszíthetem, csakhogy ezt aztán magamnak kell fölrónom. Ellenben egy Rothschild-féle váltót nemcsak a saját hibámból veszíthetek el, ellophatja tőlem a zsebtolvaj is, akárhogy őrzöm is. És ha mindjárt ez nem is történik meg, ha váltómat beváltás végett átadom Rothschildéknak, még mindig megtörténhetik, hogy a Rothschild-ház addig megbukik; de az Úristen meg nem bukhatik. Kedves W. barátom ! Nem akarom itt neked bizonyítani,
