Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
20 III. kötet: Első rész: Franciaország és Amerika. 6'75 márka; második rész: Oroszország (és függelék). 9'60 márka. Minthogy azonban viszonyunknál fogva nagyon óhajtom, hogy a konvertitákról és azok boldogságáról helyes fogalmat alkoss magadnak : azt hiszem, nem végzek fölösleges munkát, ha az idézett művekből néhány ide vonatkozó helyet közlök veled. Legelsőben is Bickell Ágoston drt említem föl, a ki 1838-ban született Kasselben. Atyja a hesseni igazságügy- minisztérium elnöke volt és fiát szigorúan Luther szellemében nevelte. De Bickell később tanulmányai során belátta, hogy Luthernek a megigazulásról szóló tana korántsem egyezik meg az igazán keresztény fölfogással : pedig főképen ez a tan volt, mely miatt Luther az ősegyháztól elszakadt. Bántotta őt, hogy Luther a megigazulásról szóló tana megokolására beszúrta a szentírásba az «egyedül (allein)» szócskát, a mely pedig soha sem volt benne. Vallási meggyőződése átalakulásának lefolyását a következő szavakkal ecseteli: «Az 1864. év husvétja táján nyíltan kifejeztem azt az elhatározásomat, hogy a katholikus egyház kebelébe térek, de tisztán kegyeletből ez elhatározásomat az 1865. év november 5-ikéig halogattam, a mikor a neustadti (felső Hessen kis katholikus községe) plébániatemplomban a katholikus hitvallást letettem, életem lefolyt napjainak bűneit Dempt lelkésznek meggyóntam és első ízben járultam a szentáldozáshoz. Oly sok vihar után, most végre biztos révpartra jutottam; béke és nyugalom honolt lelkemben és mély megindulással adtam hálát Istenemnek fölötte nagy irgalmáért. Legkisebb okom sem volt e lépésemet valaha megbánni ; soha azóta a kételynek még csak árnyéka sem bántotta lelkemet az egyháznak akár csak egyetlenegy tanával szemben is, sőt mi több, az ilynemű kétkedést még lehetségesnek sem tartottam. Minél jobban belemélyedtem az egyház intézményeinek szellemébe, annál határozottabban domborodott ki előttem a legmélyebb bölcseség, a legnagyobb szentség és a legmagasabb tökéletesség fönséges jellege».* * Rosenthal i. m. I. kötet III. rész. 403. oldal, a második kiadásban.
