Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

14

Kérünk, tedd meg e léleknek,

Ki egyetlen egyszer botlék —

S azt nem sejté, mi megejté,

Adj teljes bocsánatot még !

UNA POENITENTIUM. (Egyébkint Margit a neve, odaborulva.)

«Hajtsd, óh, hajtsd reám Páratlan édes,

Sugárral ékes,

Arcod üdvömre szűz Anyám ! Kit ifjan szerettem Búját levetettem Megtér hozzám.»

3. Katholikus vagy protestáns mennyország?

(W. igazgató leveléből.)

Hagyd el csak, K. barátom, a te katholikus mennyországodat! Maga a nagy mester, Goethe sem vette nagyon komolyan ezt a katholikus mennyországot és a reá szóló váltót; különben maga is katholikussá lett volna. A mint Goethe evangélikus maradt, megmaradok én is annak és nem törekszem katholikus, hanem evangélikus mennyországba. Te is, K. barátom, okosabban tetted volna, ha nem hagyod el vallásodat.

(K. elnök válasza.)

Kedves jó W. barátom!

A színházak meg hangversenyek tehát már neked sem elégségesek az igaz boldogság megszerzésére! Hogy valóban boldog lehess, te is rászorulsz a mennyországra és a reá szóló váltóra! Mert hiszen szavaid szerint «evangélikus mennyországban» reménykedel.

Köszönettel fogadom vallomásodat, hogy az ember nem lehet boldog a mennyország reménye nélkül. Szüksége van arra, mert szüksége van a reményre és a ki tagadja a menny