Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

12

Amott nők sora száll,

Lebegve égnek.

Közöttük a dicső Csillagfüzérben,

Égi királyi nő,

Fényéről érzem !

(Elragadtatással.)

Engedd, ó egész világ Szent Úrnője, néznem Kék ég mennyezetén át Titkod rejtekében.

Méltasd, mit a férfiszív,

Melyet szent láng éget,

S komoly, gyöngéd s hozzád hív, Fölajánlja néked.

Bátorságunk végtelen,

Ha magas szód készte,

S meg ellobban hirtelen,

Ha nyugasztónk lész te.

Szűz, legtisztább s szebb, anya, Méltó hódolásra,

Földnek királyasszonya,

Istenek rangtársa !

Kerengnek könnyed Felhők körébe ; Bűnbánó nőknek Oly gyöngéd népe, Térde körül Aethert szürcsölve Kegynek örül.

Tőled érinthetlen nő,

Nincs eltiltva egy sem, Könnyen botlók sergiből, Hogy bízva fölkeressen. Megesett — gyönge vala,

S most nehéz a mentség, De ki tépi el maga Bűnös vágy bilincsét ? Síkos úton oly hamar Siklik a láb, — a mellett Szem, szó, sokat megzavar S hízelgő lehellet.