Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
7 a békét és megtaláltam a — katholikus egyházban és az égre szóló váltóban. Az igazgató : Hogy lehetséges ez ? Az elnök : Elmondom ! Goethének épen ama szavait fogadtam meg, a melyeket az imént emlékezetembe idéztél: «Álljon a lábán s tekintsen körül itt, Ez a világ a deréknek szóra nyílik.» Nekem is szóra nyilt a világ, én is körültekintettem és meggyőződtem, hogy 1. van egy személyes Isten, a ki engem alkotott és az egész világot teremtette, a ki ezt a nagy világot föntartja és kormányozza; 2. hogy a kereszténység az Istentől kinyilatkoztatott vallás, melyet az embernek követnie kell ; meggyőződtem továbbá, hogy 3. ez a kereszténység csonkítatlanul és tisztán a legrégibb és legeredetibb alakjában, a katholikus vallásban maradt fönn. Ebből tehát rám nézve az következett, hogy 4. térjek át a katholikus vallásra s használjam föl malaszt- eszközeit, hogy ezek révén a mennyországba juthassak. Miután tehát ilykép körültekintettem : áttértem a katholikus hitre, megszereztem magamnak azt az égre szóló váltót és megalapítottam így a magam boldogságát. De milyen váltód van neked a másvilágra? 2. Boldog volt-e Goethe? Az igazgató barátjánál való rövid tartózkodása után késő este vasútra ült, hogy az éjjel Drezdába utazzék. Azt hitte, hogy aludni fog, mert egészen egyedül volt, de hiába, nem jött álom a szemére. Kitekintett a sötét éjbe, de csakhamar újra meg újra fölmerültek emlékezetében e szavak: «Milyen váltód van neked a másvilágra?» Elmúlt az éj. Reggelre az igazgató Drezdában volt ; hozzá
