Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
238 hogy 100 tébolyodott között csak négynek volt igen nagy és csak kettőnek igen kis feje.1 Mások a koponya oly idom- talanságaira hivatkoznak, melyek a születésnél történt sérülésekből származnak; de e föltevés ellenében Kruse W. kimutatta, hogy e megfigyelés a hildesheimi őrültek házában 300 eset közül kettőben vált be; 1856-ban pedig a hannoveri királyság elmebajosainak számbavételénél 3084 eset közül szintén csak kettőben.2 Vannak tehát roncsolt velejű józanok és ép velejű tébolyodottak, vagy a mi nézetünk szerint olyanok, a kiknek velejében észrevehető rendetlenség nincs, hanem a rendetlenség vagy kinyomozhatatlanul csekély és lappangó, vagy a szervezet más részében fészkel. Annyit azonban mindenesetre bizonyítanak eme tények, hogy a szervezet romlása a lelki gyöngeséggel sehogy sincs arányban, azaz egyik a másiktól, bár nem teljesen, de többé- kevésbbé független ; s e függetlenség két külön elvre nem vall. Az említett korokkal együtt vizsgálandók az agydaganatok; Volkmann szerint «a legtekintélyesebb kutatóknál is találhatók meglágyulások, megkeményedések, hydatikus és más elkorcsosulások, melyek bár igen el vannak terjedve, a lelki életben azért észrevehető változást nem idéznek elő».3 Még az agyüregben előforduló kóros álképződések sem csalhatatlan jelei az elmezavarnak, annyira nem, hogy többen az értelmiséget a legtöbb idevágó esetben érintetlenül találták.4 El nem hagyhatunk itt két érdekes példát. Dr. Friedrich N. egy tizenötéves ifjút figyelt meg, a kinek nemcsak koponyaalkata volt igen szabálytalan, hanem ezenfölül mogyorónagyságú daganat is támadta meg a kis agyat, mely az életfától (arbor vitae) az egész agy legfontosabb, legkényesebb részéig húzódott; s e beteges ifjú egészséges társai között fenkölt és tanulékony szellemével az elsők sorában tűnt 1 Scheidemacher, i. m. 220. old. 2 U. o. 221. old. 3 Scheidemacher, i. m. 223. old. 4 U. o.V. ö. : Friedrich N., Beiträge zur Lehre von den Geschwülsten innerhalb der Schädelhöhe. Würzburg, 1852. 68. old.
