Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

152

Te vagy az igazság sziklaszilárd vára, Nem juthat az élted soha pusztulásra, Mert felülről őrzik;

Megdőlnek a népek, roppant birodalmak, De a te bástyáid meg nem inoghatnak Időtlen időkig.

Egykor, ha a végnap trombitája harsan S a gomolygó felhő feltün a magasban Krisztus keresztjével :

Hol a nagy mindenség hever majd romokban, Te fogsz csak megállni diadallal ottan Lelked jegyesével.

Örök, szép egyházam ! te vagy dicsőségem,

Mindig büszkeséggel, szeretettel nézem Könyborított orczád;

Míg egy csöpp vér lüktet e forrongó szívben,

Áldjon vagy büntessen a jóságos Isten,

Hű leszek tehozzád !

Fridrich Sándor.

Szent szobor.

(A kerepesi-úti «Immaculata» szoborra.)

Utczai zajban, bűn, nyomor árján, Mint borús égen szende szivárvány, Nézve magasba, mennyei honra; Áll ragyogón a Szűzanya szobra.

Két keze buzgón fonva imára, Angyali arczán béke sugára. Lángszeretettől fénylik alakja,

S puszta közönynyel járnak alatta.