Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
X nek tőle. Nem riad vissza az áldozatoktól, kinek ez a legnemesebb cél lebeg szemei előtt: a nép boldogítása. Szomorú tapasztalatai közt azonban talán a legfájóbb az volt, hogy megyéje nyugdíjazott papjai végső szegénységben élnek. Erre fordította tehát a főpásztor most minden gondját, azzal az elhatározással, hogy nyugdíjalapot létesít. A gondolatot tett követte s annyi áldozat és oly sok nehézség után törekvését fényes siker koronázta, maradandón biztosítva emlékét alattvalóinak szivében. S ki magas elfoglaltságai közepette kiváló atyai gonddal csügg még papnövendékei sorsán is, átalakítva a papnevelő-intézet épületét a kor igényeinek megfelelően, apostoli lelkületének melegét sehol sem árasztja oly érezhetően, mint pásztorleveleiben, melyekben, mintha egy — a hívők örök boldogságáért gyötrődő kebel hangjait hallanék. Intve, kérve fordul híveihez, hogy értsék meg hivatásukat s lépjenek ki a köznapi romlott élet medréből, melyben mindnyájukat elnyeléssel fenyegeti a nagyobbodó ár. Atyai szeretete ezekben nyilatkozik meg legjobban. Figyelme mindenre kiterjed. Nagy körültekintéssel és bő tapasztalatokkal vette kezébe a tanügyet s körleveleiben nem szűnik meg sohasem figyelmeztetni a tanítókat nemes föladatuk buzgó teljesítésére. S a távolban már látszik a fénysugár, mely ébredést, újjászületést jelez. Megilletődve állok mindig, ha az ősz papok szavait hallom, kik könyek között adnak hálát a Mindenhatónak, hogy szemeik elé oly jó, kegyes főpásztort állított. Mindezek mellett az élet eseményei sem kerülik el figyelmét! Mert a kinek szive népe üdvéért vérzik, hivatott szerep vár arra a politika és közélet minden kérdésében is, melyekben bölcseség és pártatlan ítélet biztosítják tekintélyét. Nem mulaszthatom el még e helyen, hogy az érdemekről ne szóljak, melyek a főpapot a magyarság terjesztése körül megilletik. Körülvéve a különféle nemzetiségektől, fölébredt szivében a vágy, hogy a hazának nyelvben is hű alattvalókat neveljen. Körlevelei tanúskodnak arról az erős akaratról, melylyel e hazafias tervének keresztülviteléhez fogott. Szórjon bár a rosszakarat töviseket útjába, föltett szándékától el nem
