Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
43 tók tűrték ugyan e szokást, de nem helyeselték soha. És ha ezek a veteránok túlkapásait gátolni vagy büntetni akarnák, csakis sajátkezű, nyers erőszakkal tudnának rendeleteiknek érvényt szerezni. így az ifjú, bármily helyet foglaljon is el különben az jskolában, nem vonhatja ki magát a rárótt szolgálat alól, ha nincsen ahhoz való kora, ereje és bátorsága, hogy megvédje függetlenségét. Minden idősebb tanuló kénye-kedve szerint érvényesítheti akaratát több fiatalabb társával szemben ; és a szerencsétlen, ki ily alárendelt viszonyba kerül, soha sincs megvédve eme szolgaság ellen. Senki ki nem kerülheti, hogy rögtön abbahagyja munkáját vagy hosszadalmas foglalkozását, ha ez oklevél nélküli mesterek bármelyikének úgy tetszik.* A Godley- nél töltött elzárkózott élet megkímélte Györgyöt e kínos kellemetlenségektől. Frigyes csakhamar elhagyta az iskolát, hogy tengerészi szolgálatba lépjen. S miután Godley úr más két kosztosa is eltávozott, hogy másutt folytassák tanulmányaikat, György maga maradt a kitűnő tanító mellett. Ő lett ezentúl legbehatóbb gondozásának tárgya. A tutor tanulságos beszélgetésekbe bocsátkozott tanítványával ; de habár a magasabb képzettségű emberekkel való mindennapi társalgás minden értelmes emberre nézve nagy előnynyel jár, György még sem koránál, sem tudásánál fogva nem volt elég érett arra, hogy az etoni tanár vallásos és bölcseleti fejtegetéseit hasznára fordíthatta volna. * V. ö. Life of Father Ignatius. I. r. II. és III. f. Eton and the Etonians. — Demangeat et Montuçci. De l’enseignement secondaire en Angleterre et en Ecosse, 49. 1. — Taine : Notes, IV. f. 145. 1. E gyakorlat fagging nevet visel. «Az ifjabbak valóságos inasok és rabszolgák. Minden idősebb több ilyen fölött rendelkezik, kik kötelesek megbízásait teljesíteni, j szobáját kisöpörni, gyertyatartóit tisztítani, kenyerét és sajtját megpirítani, ! a megszabott órában fölkelteni, játékainál gyakran 2—3 órán át naponkint ; segédkezni, lapdái után futni s azokat neki visszahozni, az egész idő alatt, j míg dolgát végzi, rendelkezésére állani, szeszélyeit teljesíteni... Hogy az ; ily túlpontos engedelmességet föntartsák, terrorizmust alkalmaznak. Arczul- csapások, rúgások csak közönséges enyelgések náluk, ezek még nem mennek büntetésszámba. Az igazi büntetés első fokát a rendszeres pofozás képezi ; ; a bűnösnek le kell lógatnia karjait s odatartani arczát, hogy jobbról és balról vagy tizenkét csapást mérjenek rá.» (Taine, 146—147. 1.)
