Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

VII

Tanulmányai végeztével 1887. okt. 7-ikén Simor bíboros herczegprimás pappá szentelte. Nem akarjuk ecsetelni az örömöt, mit lelke érezett, midőn bemutatta első szent áldozatát a Mindenhatónak ; nem a vágyat, nem a lelkesedést, melylyel új pályáján működni akart. Gyenge ehhez a mi toliunk, enyire érezni még nem tudunk !...

Lelki örömében azonban csakhamar megzavarta testi gyengesége. A nagy és kitartó munka nagyon is fölemészté gyönge erejét, ép azért rövid idő múlva fölmentést kellett kérnie, hogy szelidebb éghajlat alá menekülhessen megrongált egészségének helyreállítására. S Merán enyhe ege meghozta a remélt fölépülést. Rövid idő múlva elhagyhatta üdülőhelyét s Esztergomba utazott, hogy a számára kijelölt tanulmányi felügyelői állást elfoglalja. Mint mindenütt, úgy ez új hivatalában is a legfényesebben felelt meg föladatainak. «Kedves fiai» csakhamar rajongó szeretettel és tisztelettel övezték körül szép bizonyságául nemes lelkének, mely csak jót és áldásosat árasztott mindenkire, a ki vele érintkezett. S lelkének többi szép tulajdonságai mellett már itt is feltűnik legmagasztosabb jellemvonása, — a jótékonyság. Hány könynyet törölt le, melyet a szegénység és nyomor csalt a szempillákra, hány szegény ifjút segített nemes czélja felé, — csak a jó Isten tudná megmondani. Az a hét hosszú esztendő, melyet Esztergomban töltött, a szeretet és irgalmasság évei voltak.

S mindezekért ő mit kívánt? Semmit, talán még azt a könycseppet sem, melyet a válás fájdalma sajtolt ki elöljáró- társainak, szerető növendékeinek és a város szegényeinek szeméből akkor, midőn Vaszary Kolos, bíboros herczegprimá- sunk Molnár János, apát helyetteséül Komáromba plébánossá nevezte ki. Szeretjük hinni, hogy meghallgatták Egek azt a hő imát, melyet ezreknek ajka mondott a távozóért . . .

S ugyan mit mondjunk Komáromi működéséről ?

Magával vitte minden szép tulajdonait és erényeit s a tér nagyobbodtával annak gyakorlása is növekedett. Jó szíve itt is először a szegényekre gondolt. Soha senki, a ki hozzáfordult segélyért, vigasz nélkül nem távozott tőle. De a hívek buzgó lelki atyja nem elégedett meg ennyivel. Maga kereste föl a sze