Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Első könyv. 1792-1832
25 lizmus képmutatását. Ennek hazája, habár oktalanul, ezzel a szörnynyel helyettesítette régi nemzeti hitét. Költői lelke a maga és hazája nevében bánkódva kesereg e hit elvesztésén ; fájdalmának különösen a Mariamnét sirató Heródes fölött írt stanzákban adott kifejezést. Ezek szimbolikus jelentése nem maradt titok senki előtt. Az a hithagyó, az a királyi orgyilkos nyilván Vili. Henriket, az anglikán egyház alapítóját jelképezte, ki a koronázási eskü alkalmával a spirituálizmust jegyezte el magának. Különben Byron maga is nem egy barátjának elárulta, hogy a kérdéses czélzás igazságon alapszik. A versek ép oly magasztosak, mint tárgyuk* «Óh Mariamne, most siratlak téged ! Most ez a szív sír utánad, melynek elvesztéséért te annyi könyet és vért ontottál. Azt hitte, hogy boszút áll, ha téged meggyalázva lát, és egész boszúja nem egyéb saját haláltusájánál. A lelkiismeret őrületes furdalásai váltják föl a kialudt szenvedélyt. Oh ! Mariamne, onnan, a hol te most vagy, nem hallhatod meg keserű panaszomat. Ha meghallanád, bizonyára megbocsátanál ebben az órában, melyben maga az Ég is arra kényszerítene, hogy ne utasítsd vissza esdő sóhajimat. Hogyan, hát meghalt ő? Hát mindnyájan gyáván engedelmeskedtek egy dühös őrjöngő parancsainak? Óh, a harag örökös kétségbeesésre kárhoztatott! A kard, mely őt sujtá, engem fenyeget, mindent megöl... De te örökre jéghideg maradsz, meggyilkolt szép szerelmem. S azóta sötét, hideg szivem hiába vágy az után, ki ránézve elérhetetlen magasságban lebeg. Nem hagyott mást nekem itt lenn, csak boldogságra méltatlan lelket. Elköltözött, ki koronám dísze s támasza volt. Nincs többé, elnyelte a sír, s vele minden szép örömem sírjába szállt. Letörtem, messze dobtam magamtól Juda örökségének választott virágát, melynek szirmai csak érettem illatoztak. Ez az én művem. Jutalmam érte a kétségbeesés pokla, mely szüntelen mardossa keblemet. Százszor is megénekeltem e szüntelen gyil* Ah ! Mariamne ! now for thee The heart for which thou bledst is bleeding... stb. Byron : Hebrew melodies. E melódiák Braham és Nathan által megzenésítve népszerűekké lettek Angolországban.
