Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Ötödik könyv. 1860-1896
446 tartotta magának azt a jogot, hogy Penzance lord ítéletétől a főrendiház különös törvényszékéhez fölebbezhessen. Sinclair távozott. Egyébiránt mindkét részről a legnagyobb udvariasságot tartották szem előtt. Minden hét valami új inczidenst hozott fölszínre a vallási villongásban. «Ha önök rómaiak, menjenek Rómába; — okos- kodék elég észszerűen a canterbury-i érsek a ritual istákról - ha pedig anglikánusok, ismerjék el az anglikán egyház fön- hatóságát.» Nagyon is érthető, hogy e régi tősgyökeres erastianista minden áron vezérszerepet akart játszani a szó- harczban. Hanem hát csak valljuk meg őszintén, ő nem volt abban semmi. A maga részén látta Westminster dékánját, Stanleyt, egy túlzó skeptikust, a ki hajandó volt megengedni a katolikusoknak, ha óhajtják, még azt is, hogy szent Ede hamvai fölött misét mondhassanak. Az országban a legjelesebb egyéniségek közül sokan hajlottak a ritualizmus felé. Pusey a dolgot a saját folyására hagyta ; Lyddon, a jeles szent-pál-i kanonok, pártolta az újítókat. O volt hivatva életben tartani Newman kezdetleges tanait. Pusey és Lyddon közös levélben fölszólította Mackonochiet, hogy lépjen egyezségre egy némely kisebb fontosságú ügyre nézve. Ez azonban hallani sem akart erről és makacsul ragaszkodott saját eljárásához Ez a küzdelem természeténél fogva nem emelte Tait érsek erkölcsi tekintélyét. Más, egyházát érdeklő kérdésekben is oly gyöngeséget tanúsított, a melynek nem lehetett más következménye, mint az, hogy a papságban növelte az egyenetlenséget és az anglikánizmust rossz hírbe hozta. 2. Szóltunk már arról, miként merészkedett 1872-ben egy püspöki választmány önkényűleg intézkedni a szent Athanáz- féle Credo zárószavai fölött, melyet eddigelé teljes egészében elfogadtak; miként hagyták ki a Prayer-Brook-ban ennek a Credo-mk «firmiter» szavát; hogyan helyettesítették az áldás Ígéretével ama szavakat, hogy a ki a benne foglalt tanításban nem hiszen, «az nem üdvözül». Egy-két év múlva ez események után gyűlt össze a bonni vallásos-liberális értekezlet az öreg Döllinger elnöklete alatt. Ezen összejövetelnek az volt a czélja, hogy megvesse alapját
