Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
XLVI Fernex (Ain), 1875. márcz. 6. Abbé Úr ! Köszönöm, hogy megküldte Newmanről s az oxfordi iskoláról szóló értekezését ; gratulálok, hogy beavatja a katholikus ifjúságot ebbe a szellemi életbe, mely a protestánsok egyházunkba való visszatérésének egyik jellemző vonása. Könyve azt mutatja, hogy ismeri Angolhon fiait ; bájjal hinti be e nehéz tanulmányt. Gondviselésszerű munkát végzett azon ellenséges mozgalmakkal szemben, melyet Poroszország támaszt mindenütt az egyház ellen s a melyek — fájdalom ! — bűnrészesekre találnak az egyházból kilépett szerencsétlen papokban. Küzdelmünk elég élénk s elég fájdalmas ; a protestantizmus és a szövetkezett társulatok utolsó erőfeszítéseiket kísérlik meg a protestáns Rómában. Imádkozzék, imádkoztasson érettünk, s fogadja köszönetemmel áldásomat. f Mermillod Gáspár, püspök. Penaud, bíboros levele. Páris, 1873. jul. 8. Abbé Úr ! Nagyon meghatott a szeretetreméltó figyelem, melylyel megküldötte Spencer Ignácz és az angol katholiczizmus újjászületése czimű művét. Ez érdekes mű a legalkalmasabb időben érkezett, a midőn egy- angol ritualistával való vitatkozásra készültem, ki előtt oly épületes és határozott példák, mint P. Spenceréi, többet érnek a theologia érveinél. Könyve új fegyvert nyújt tehát a vitatkozók kezébe, fegyvert, mely inkább gyógyít, mint sebesít. Engedje meg, hogy szerencsét kívánjak Önnek, s midőn köszönete- met tolmácsolom, fogadja odaadó tiszteletem kifejezését. Perraud Adolf, oratoriánus áldozópap.
