Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
360 még egyszer tanácsokat adott alattvalóinak s szokatlan ékesszólással beszélt nekik Angolország megtéréséről. Ezután helyettese jött hozzá s beszélni óhajtott vele egy, a jövőre vonatkozó dologról. Ignácz atya azonban röviden végzett vele s hangsúlyozva így szólt hozzá: «Ebben majd mások fognak intézkedni» s elutazott Cartsdyke-be (Greenock). Itt tartotta 242-ik missióját, melynek tartama alatt 200 ifjút kötött le a mértékletesség fogadalmával. Mathew atya halála óta pedig több, mint 60 ezer embert térített meg. A cartsdykei missiót a coadbridgei követte, ezután pedig a leithi-nek és a port-glasgowi-nak kellett volna következnie. A fáradhatatlan hittérítő nem kímélte testét, semmi nyugalmat sem engedett részére. «Ignácz atya! — szólt hozzá a coadbridgei lelkész, mielőtt távozott volna — én nagyon tartok attól, hogy ön erejét fölülmúló munkát végez s hogy a nagy fáradtság tönkre teszi önt.» — «Itt nem lehet szó arról, hogy fáradt vagyok — válaszold Spencer — hisz tudja, hogy holnap ugyanezt a munkát kell elkezdenem Leithben.» — Később, midőn útra készen, világi öltözetben látta őt a jó lelkész, így szólt hozzá: «Ez a ruha önt egészen fiatallá teszi». — «Igen, igen — feleié Spencer — Doyle atya azt mondta, hogy ilyen ruhában ép úgy festek, mint egy öreg tönkrement gentleman.» Castairsben másfél óráig állt a vonat, mielőtt útját Edinburgh felé folytatta volna. Spencer ezt az időt arra akarta fölhasználni, hogy itt lakó barátját, Monteith-et fölkeresse s üdvözölje. Miután egy útjába kerülő gyerektől barátja lakását megkérdezte, épen az utczába akart befordulni, melyben barátja lakása volt, midőn hirtelen holtan rogyott össze, a nélkül, hogy valaki látta volna, egyedül, ismeretlenül, közel egy árokhoz, egészen óhaja szerint, a mint azt életében Istennek többször kinyilvánította. Történt pedig ez 1864 okt. 1-én, 65 éves korában. Néhány perez múlva Monteith egyik szolgája arra menet ráakadt a holttestre s gazdájához futott, egyre kiabálva: «egy pap, egy pap holtteste van az utczán!» — Mindenki a halott köré gyülekezett. A halál oly nagy változást idézett elő rajta, hogy maga Monteith sem ismerte őt fel. Csak midőn tár-
