Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Negyedik könyv. 1846-1868

353 hogy helyesen cselekszem, ha ezeket Felséged részéről is kérem». A császár : «A mennyire lehetséges, magam is részt fogok benne venni». Spencer: «Mint említettem, semmi tanácscsal sem szol­gálok Felségednek, mint viselkedjék e dologban, s most ezt meg kellene magyaráznom. Főleg a püspöki kar az, melyet arra kérek, hogy a népet e műben való részvételre ser­kentse ; tudom azonban, hogy a püspökök ellenállának, s ellen is kell állniok minden nyilvános ténykedésnek, a mi politikai kellemetlenségeket vonna maga után. Arra kérem tehát Fel­ségedet, hogy ha a püspökök mégis a cselekvés szinterére lépnek, Felséged kormánya semmiféle akadályt ne gördítsen útjokba». A császár rövid válaszában kijelentette, hogy semmi ellen­vetése sincs. Spencer, jól tudva, hogy nem szabad egy császár idejét sokáig lefoglalni, zsebébe nyúlt, hogy az ügyéről szóló emlékiratot kivegye. Engedelmet kért, hogy a birodalomban művének pártfogókat szerezzen. Ferencz József tudomásul vette Spencer ezen kérését és így szólt hozzá: «Mindenesetre Önnél lesz valami írás, melyben óhajai ki vannak fejezve?» — «Óh igen — feleié Spencer — de nem oly alakban, hogy Felséged­nek megmutathatnám.» Spencernél tényleg volt két, silány papírra nyomtatott kisebbszerű felhívás, melyeket a császár barátságosan átvett tőle s így szólt: «Óh! majd elolvasom én ezeket». 13. Spencernek eme fáradozásai közben kínos megpróbál­tatást kellett kiállnia. Megzavarták abban, a mi a világon leg­kedvesebb volt előtte: apostoli működésében.Gyakran tapasztal­hatjuk a szentek történetében, hogy az élet csalódásai a korral és az erényekkel növekednek, szaporodnak. Isten megengedi olykor, hogy az öregség évei, melyekbe az ember meg­érdemelt nyugalom igaz örömeinek reményét vetette, kétszer oly keserűekké váljanak, hogy így a megöregedett munkás annál buzgóbban vágyódjék Isten bírása után, mi igazi kár­pótlása az embernek s az egyedüli, a mi nem csupán hiú ábránd. Mily fájdalom a fáradhatatlan s ép oly lelkiismeretes 23 Munkálatok. 62. évf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom