Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
348 mennyire útját vágja a pápai hatalom a szabadságnak, nemkülönben a liberális intézmények fejlődésének, egyáltalában nem óhajthatom, hogy Anglia e befolyás alatt álljon». Lord Palmerston oly gúnyos hangon mondá e szavakat, mely csak fokozta keménységüket. Nem volt barátja az angol hierarchia újjászervezésének sem ; sértésnek, jogtalanságnak tekintette azt, a mint a parlamentben ki is jelentette. De mit is lehetett mást várni egy oly kormány vezérétől, mely magát az anglikán egyház függetlenségét is meg akarta semmisíteni, hogy minden az ő kezeiben összpontosuljon. Az amerikai Egyesült-Államok katholikusainak, valamint ez időtől fogva az angolországi katholikusoknak példája is szükségtelenné teszi, hogy azoknak, kik úgy gondolkoznak mint Palmerston, bebizonyítsuk, hogy a katholiczizmus nem ellensége a szabadságnak. «Nincs többé semmi kívánni valóm — mondá Spencer — csak az, a mit szent Pál kívánt Festus és Agrippa jelenlétében».* Fölkelt, hogy távozzék. Palmerston kezét nyújtotta neki s őszinte köszönetét fejezte ki előtte, a miért régi ismeretségüket felújította. Spencer elhagyva Palmerston lakását, lord Derbyt kereste föl. Ez utóbbi nem tartotta szükségesnek, hogy oly hivatalos szigort tanúsítson, mint Palmerston. Azt akarta, hogy Spencer írásban adja be neki véleményét; felelete igen rövid volt s gondolkozásmódja tökéletesen egyezett lord Clarendonéval. Az anglikán püspökök közül egyedül Blomfield dr., londoni püspök, Ígérte meg, hogy rajta lesz, hogy az egyesülésért imádkozzanak. Spencer ezután Kölnbe utazott; vele egyidejűleg a porosz király is oda érkezett. Rögtön megvillant agyában a gondolat, hogy kihallgatást kér tőle. Várt néhány napig, de hiába. Naplójába ezeket írta: «A király eljött s ismét elutazott; egy szava sem volt számomra; be kell érnem a sajnálkozással».** Egy szerencsés találkozás bőven kárpótolta. A véletlen összehozta őt Köln utczáin fivérével, lord Spencerrel. «Ah, György ! — kiáltott fel a nemes lord — mit csinálsz te itt?» — «Koldulok» — feleié a szerzetes s a kölcsönös Lásd : Apostolok cselek. XXVI. 29. Ez a király nem Vilmos volt, hanem testvére.
