Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Negyedik könyv. 1846-1868

338 megpróbáltatásokat, melyekkel találkozni fog. Szent Péter utód­jának áldása, az ír egyház sanctiója és közreműködése, nem­különben a hívek buzgó imái fogják Önt útjában lassankint kisérni. A nehézségek lassankint eltűnnek s munkásságának tág és fényes tér fog nyílni. Tanítsa a gondjaira bízott ifjú­ságot a tudomány minden ágának művelésére, hogy az összes tudományok alapjait megismerje és segítse tehetségének és szellemének kiművelésében ; fojtsa el a tévelyt csirájában, legyen szilárd védőfal az ellen, a mi kedvezőtlen előítéletet szülhet a vallás érdekei s a kath. egyház tanaival szemben. Minden időben, minden alkalommal legyen gondja arra, hogy az ifjúságba kath. szellemet, igazi vallásos érzületet csepegtes­sen ; gondoskodjék arról, hogy az ifjúság meg tudja becsülni az «aroma scientiarum» alkotó elemének értékét, mely nélkül a tudományok csak a szívnek megrontói s a káros befolyások ápolói lehetnek. Ily módon az Ön törekvései el fogják érni a szentek szigete hajdani dicsőségének visszaállítását; ily módon az államot engedelmes, hű és hasznos alattvalókkal fogja gyarapítani s áldozatkész, jeles ifjakat fog nevelni az egyháznak. Áradjon szét a Szentlélek, ki ugyanezen a napon az apostolokra leszállóit, az egész gyülekezetre, tisztítsa meg sziveinket, engedje elnyerni igaz országát, melynek kezdete az Úr kegyelme, ki szükséges vezetőnk örök üdvünk munká- lásában.»* Az egész ország kiváló katholikusai elmentek Dublinbe, hogy Newman előtt csodálatukat s rokonszenvüket kifejezzék : Manning, dr. Rain, a löweni egyetem Rector Magnificusa; Döllinger, Hohenlohe herczeg a Vatikán képviseletében és Montalembert. 4. A rektor megnyitó beszédében a lélek fegyelmezéséről értekezett. Mielőtt tárgyának vezéreszméjébe fogott volna, így szólt: «Mióta sejtettem, hogy ezen ülés megnyitásán jelen lehetek, Uraim, legelső gondolatom volt, hogy végre azon kiváló örömben részesülhetek, hogy Önökkel, kikről már annyit hallottam s kikre oly sokat gondoltam, találkozhatom * V. ö. O’Byrne: Cardinal Newman, 196. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom