Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
ÖTÖDIK FEJEZET. 1. «A jelenkori missiók működéséből szerzett bő tapasztalat — írja Ullathorne — elvitázhatatlan bizonyságot tesz arról, hogy míg valamely ország lelki érdekei egy hierarchia nélküli papság kezébe vannak letéve, addig a missiók állapota bizony nagyon szegényes, bármily legyen is máskülönben annak tekintélye. Csak akkor kezd felvirágozni, ha valamely püspök veszi gondjaiba. Rómában 1837-ben tanácsot kértek tőlem, vájjon nem volna-e előnyösebb, ha Új-Caledonia élére nem püspököt, hanem apostoli prefektust állítanának. Erre én azt feleltem : «Saját tapasztalatomból mondhatom : ha csak két papot küldenek is, az egyik közülök püspök legyen. Mert a püspökség az egyházi hatalmaknak szülőanyja. Az egyszerű pap egész más szemmel, más buzgalommal szemléli azokat, s a felelősség érzete nincs benne annyira kifejlődve. Csak azon papokat használhatja föl, kik fölött hatalmat nyert. Ellenben a püspök a szükséghez képest szerezhet magának papságot, azt erősíti, támogatja.»* A hírneves főpap szemtanúja volt annak, mily bámulatos eredményt vívott ki az Ausztráliában 1840-ben szervezett kath. hierarchia. Őt hívták meg, hogy az angol hierarchia visszaállítását vezesse. A római kongregácziók előkészítő munkálatai három évet vettek igénybe. Ullathorne szolgálatát — mint már említettük * Ullathorne: History of the Restoration of the catholic Hierarchy in England, 8. old.
