Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
313 szent János evangélista élete végén folyton azt mondogatta övéinek: «Fiacskáim, szeressétek egymást», ő is minduntalan rátért kedves mondására: «Angolország megtérése». Nem volt beszéde, a melyben ezt nem említette volna. Azt mondotta övéinek, hogy e gondolat második természetévé vált. Egyszer egymásután tíz napig prédikált Angolország megtéréséről. Wiseman, miután elfoglalta a westminsteri széket, a passzio- nista szerzeteseket Londonban is megtelepítette. Domonkos atya a highate-hill-i ház vezetését vette át, Ignácz atya pedig Aston-Hall rektora lett. Ez utóbbi nem annyira kormányozta a házat, mint inkább szolgálta azt. A kitűnő szerzetesek végső szegénységben voltak; új főnökük, kinek vagyonából egy fillére sem maradt, azzal a vidámsággal küldötte koldulni övéit, a melylyel egykor hívei között maga osztogatta ki a szükséges táplálékot. Az ilyen foglalkozás nincs megaláztatások nélkül. Ignácz atya sem maradt ment azoktól, és mégis sokkal boldogabbnak érezte magát, mikor kezét alamizsna után nyújtotta, mint Althorp örömei közepette. I am to be a greet beggar! írta egyszer ritka egyszerűséggel egyik barátjának : «Én nagy kol- dússá lettem». Meglepő és sokat jelentő szavak, ha tekintjük, hogy kinek szájáról hangzottak el s azt a derült kedélyességet, mely műveit kíséri ; magasztos lelkének visszhangja ez, a mely az isteni szeretet hatalmát és az evangélium erejét hirdeti az embereknek s mely naponkint hasonló csodákat művel az emberekben. Néha megtörtént, hogy alamizsnát csak mint méltóságos Spencer György kapott. «Nagyon jól van, mondá ilyenkor a szent pap, hanem mivel Ön személyem iránt oly nemeslelkű, talán lesz oly jó rendházamnak is juttatni valamit.» Egy ízben egy helyen gazdag egyenruhás inas fogadta. Ignácz atya elmondta jövetele czélját, szerzetesi nevét és bebocsátta- tást kért az úrnőhöz vagy férjéhez. Az inas két perez múlva visszajön azzal a válaszszal, hogy az úr nincs itthon, az úrnő pedig el lévén foglalva, nem fogadhatja, sem segélyt nem nyújthat. Az alázatos kéregető ekkor azt a megjegyzést kocz- káztatja, hogy az úrnő talán nem vette észre, hogy ő Sir Spencer. Az inas reá néz, meghajtja magát és szalad az úrnőhöz. S Ignácz
