Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
HARMADIK FEJEZET. 1. Tudjuk, hogy Spencer megtérése óta szerzetesi élet után vágyódott; de ismeretes püspökének ellenállása is, melyet ez ügyben az angol missiók érdekében gyakorolt. Hazájának mozgalma, hogy a római hitre visszatérjen, Wisemannek jelenléte Oscottban, hogy visszafogadja s vezesse az új megtérteket, a Gondviselés elegendő jelének látszottak előtte, hogy hő vágyát követve, szabadságával élve, valamely szerzetesrendbe lépjen. Egy lelki gyakorlat után, melyet Clarke jezsuita atya vezetése alatt végzett, végleg elhatározta, hogy belép a passzionisták rendjébe (1846. októberében). Kötelességének tartotta ezen, szent Ignácz lelkigyakorlataiban nyert új ihletnek engedelmeskedni. «Hálám kifejezésére — írja — szent Ignácz nevét akarom fölvenni a szerzetesi öltönynyel. így reményem szerint egykoron csak szent Pál Ignácza név alatt fognak ismerni. Vajha az Úr, ki nekem ez új nevet adja, megadná egyúttal a manna absconditum-oi és egészen új szellemmel töltene el ! Nagy megnyugtatásomra szolgál, hogy mindez Domonkos atya vagy más passzionista tudta nélkül történt . meg. Most attól tartok, hogy újra birtokomba kell vennem vagyonomat, ha nem is egészben, de legalább nagy részben. A passzionista kongregácziónak ugyanis semmit sem szántam. Hála Istennek, oda in forma pauperis vettek be és így mindaz, a mim hátramarad, a püspökre lesz hagyható. De úgy látszik, fivérem el van tökélve, hogy szegénységi fogadalmamat minél teljesebbé és könnyebbé tegye, a mi a lehető legkeservesebb próba lesz. Isten áldja meg érte ! Elmondtam már, milyen a
