Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
ELSŐ FEJEZET. 1. Midőn Newman 1843-ban a küzdőtérről visszavonult, Pusey dr. folytatta szereplését továbbra is az előbbi irányban, hogy — hűen az iskola törekvéséhez — belecsepegtesse az angol egyházba a római egyház vallásgyakorlatának jó részét, remélvén, hogy ily módon újra életre keltheti, melylyel akkor már nem bírt. Szerinte a Szentlélek szemmel láthatólag egyházával maradt, mivel ez oly erényes embereket mutatott fel, mint Newman és társai, kiknek a római hitre való áttérése úgy Rómát, mint az anglikánizmust csodálatra indította. De e miatt az egyházat nem szabad elhagyni, hanem inkább új életre kell kelteni. Keble Pusey-vel maradt. Egy másik traktariánus iskola alakult. Sarja az elsőnek, de annak sem nagyságával, sem dicsőségével, sem eredményeivel nem dicsekedhetett. Valami kis eredménye mégis lett: a rituálizmus. Pusey dr. a vezetője egy ideig az új mozgalomnak. Hogyan vázoljam életének utolsó fázisában e jámbor, tudós, titokzatos, finomsággal és szelídséggel telt, de egyszersmind ravasz alakot? Noha egyesek elhagyták, mások állást is foglaltak ellene, mindazonáltal Pusey kitartással folytatta az anglikánizmus újjászervezését. Van-e Angolországban, az Egyesült-Államokban város, melyben a puseyista felekezet nem létezett volna? A mester tevékenysége nem ismer nyugalmat. Szónokol, ír, hittani és tudományos vitákba elegyedik majd egy tudóssal, majd egy püspökkel, Skótország püspöki karával. Zajtalanul behatol a katholikus püspök szobájába; titkos vitatkozásba ereszkedik vele, melyben szelíd, mint a félig megtért, makacs, mint az
