Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Harmadik könyv. 1832-1845

270

nélkül, mert teljesen az Úr kezére bízta magát. De ilyenek azok az emberek, a kiket Isten czéljaira fölhasznál. Csakugyan úgy tűnik föl előttem, hogy ő nem távozott el tőlünk, hanem inkább a szőllőnek oly részébe ültettetett által, a hol lángeszének termékeny erői majd érvényesülhetnek, a mi itt egyáltalán nem állt módjukban. És ki tudja, hogy az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen szándékai szerint egy ily ember köztük való jelenlétének minő következményei lehetnek ? Ön is megértette, hogy a mi mindkét részen tökéletlen volt, az okozta a mi elválásunkat. A köztünk élő vallásos lelkek hatalmas érzelme épen nem az ellen tiltakozik, a mi a római vallásban igaz, hanem az ellen, a mi vallási gyakorlataiban szentségtelen (unholy). Másrészt mi az a mi egyházunkban, a mi Rómát akadályozza, hogy bennünket elismerjen, ha nem az eretnekség, mely köztünk kisebb-nagyobb mértékben létezik? A mily mértékben fog a két egyház az isteni kegyelem segítségével a szentségben gyarapodni, a szerint fogják a Szentléleknek bennök való jelenlétét mindinkább felismerni és végtére majd eltűnni látjuk azt, a mi jelenleg a nyugoti egyház egyesülésének útjában áll. Míg a hitetlenség ellen vívott küzdelmek folyton súlyosabbakká lesznek, addig azon egyházaknak, a melyek a mi közös credóink- ban foglalt hit lényegét elfogadták és ránk származtatták, egyetértésre kell jutniok. Ha egy tag szenved, szenved a többi is, ép úgy, mint az egyiknek jó egészsége valamennyinek hasznára válik. Mindez nem egészen úgy van, a mint mi szeretnők ; de legyen az Úr akarata. Isten azokon az útakon tart czéljai felé, melyeket szent Felsége legjobbaknak itél. Közöttünk csakhamar szembe fognak tűnni azon nagy következmények, melyeket a távozása fölött érzett fájdalom fog előidézni, melyek annál súlyosabbak lesznek, minthogy ő, ki azoknak kiválasztott eszköze, semmiképen sem akarja magát azok okáúl elismerni. Hogy egy ilyen ember, a ki a mi egyházunkban nevelkedett, akkor lép az ő egyházukba, mikor a mienkben még működik az éltető szellem, ez talán a legnagyobb esemény, mely a Rómával való közösség megszakítása óta történt.

Ha valami képes volna figyelmüket arra irányítani, a mi jó nálunk van és viszont minálunk megingatni azt a néhány