Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
268 kodni». Valóban titokzatos valami, hogy ez a nagy bizalom, melylyel egyházunk iránt viseltetett, úgy eltűnt! Jelen búbánatunk közepette ez a körülmény fájdalmasan hat bensőmre, ha arra gondolok, mi volt ő eleinte, mily odaadással munkálkodott egyházunk érdekében s mily odaadóan harczolt velünk együtt, hogy az újra felvirágozzék ! Ez azt a hitet kelti bennem, hogy az egyház érdekében készített kitűnő tervek mind halva születtek; hogy az e czélra szolgáló segédeszközöket nem alkalmazták Isten akarata szerint s hogy ez az oka az ő távozásának. Valami hiányzott ezekből. Azt kell az embernek gondolnia, hogy természete, mely oly nagyon érzékeny a rossz iránt, nem bírta elviselni a mostani borús időket. A mi a korlátolt elmék előtt, mint a milyen az enyém is, közönséges dolognak, a pillanat szükségének tűnt fel ; a mit csak hagyni, csak tűrni kellett volna, az reá nézve olyan volt, mint a tőr hegye. Hisz Ön emlékszik még rá, hogy az ilyesmitől aző egész lénye mintegy áthatóttnak látszott. De ez Istennek dolga ; mi csak önmagunkkal törődjünk. Olyan fájdalmas előérzetem volt nekem erről már évekkel ezelőtt, midőn még egy cseppet sem aggódtam, de hallottam, hogy a kontinens több templomában s számos szerzet házában imádkoztak az ő személyéért ! Félelmemben így okoskodtam : ha ők oly állhatatosan imádkoznak azért, hogy náluk Isten dicsőségének eszköze legyen, míg részünkről csupán a legnagyobb közönyösséggel, idegenkedéssel találkozik, nem eshetik-e meg könnyen, hogy kérésük meghallgatásra talál s mi elvesztjük azt, a kit nem igyekszünk megtartani? S nem kell-e most azt hinnünk, hogy meghallgatásra találtak ezek a könyörgések, melyekkel oly régóta ostromolták az eget, olykor talán éjjel-nappal és szentmisében is? Vájjon nem azért vesz- tettük-e őt el, mert iránta való szeretetünk és imáink az övéikkel szemben igen lanyhák voltak? Ma, e komoly pillanatban, a legveszélyesebb válságban, mely valaha egyházunkra nehezült, nem azt a tanúlságot kell-e első sorban levonnunk, hogy többet kell imádkoznunk? Én azt mondom, hogy igen. Annak az imatársulatnak, mely évekkel ezelőtt azon czélból létesült, hogy egyességre, igazságra jussunk, ő volt a szerzője. Ha ezen imákban vagy más efféle dolgokban nagyobb állhatatosságot fejtettünk
