Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
XXX sorozatán a folyó ügyek előterjesztésén s a megoldást várók elintézésén kívül a beérkezett rendes dolgozatok bírálatát s az elfogadottak felolvasását hallottuk. A kritikát kiállotta 50 rendes dolgozat, melyek közül 43 próza, 7 költemény. A külön számított pályázatok eredménye 21 jutalmazott pályamű és pedig 17 próza és 4 költemény, hol a pályatételek és díjak kitűzésében az anyagiakban mindinkább feszült helyzetű Iskolánkat nemeslelkű jóakarói: nagyságos ésfőt.OiESSWEiNSÁNDOR dr. úr győri kanonok és főt. Mihályfi Ákos dr. úr cisztercitarendi budapesti theologiai tanár — az Iskola tisztb. tagjai - támogatták, kiknek hálás köszönetünket ez úton is van szerencsénk tolmácsolni ! Beérkezett tehát a fönnebbiek szerint 71 dolgozat, miből 60 próza, 11 költemény. A kritika kiváló elismerésben részesítette a következőket : a prózaiakból : A franczia forradalom előzményei és következményei különös tekintettel Nyugat művelődésére, Koriatovics Tódor herczeg, Emlékbeszéd Ő Felsége Erzsébet királyné fölött, Az okság elve Isten létének bizonyításánál, Társadalmi fejlődés és katholikus egyetem, A socialista igazságszolgáltatás és a keresztény állam befolyása a népjólétre, Szent Barnabás Apostol levele, A polgári házasság és nemei, stb. — A költemények közül sikerültebbek az alábbiak : Örök Egyház, Szent Imréhez, Ifjú évek, Pályatársaimhoz, Ébresztő, stb. Szónoklati önképzésünk tere az említett szónoklati gyűlések voltak, melyeken a tagok bírálatok- és szónoklatokban, valamint a rhetorika egyes elméleti és gyakorlati kérdései fölött folytatott vitákban igyekeztek méltó részüket kivenni. S im' alig vetettük el ez új működési irány magvát Iskolánk talajában, már is élvezhettük annak áldásos gyümölcseit, mi csakhamar tettekben bizonyítja, mennyire megfelelt az Iskolának, hogy kebelében ez új munkakört is meghonosította, hogy benne a jelen kívánalmait kielégítően, az Ige leendő harczosa is kiképeztetését nyerje s mondhatjuk, az ifjú «Szónoklati Szakosztály» mihamar díszére válik az öreg Iskolának, sőt valósággal szép reményekre jogosít a jelen, mely nemes ügybuzgalmának eredményét főkép az évközben rendezett szónoklati ver-
