Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
247 megvalósul, azon komoly véleményben vagyok, mikép annak az az eredménye lesz, hogy inkább fog bennünket az egyházon kívül helyezni, mint mindazon események, melyek 300 év óta lejátszódtak. Ezek után vájjon olyan rendkívüli-e az, hogy én egészen más szemüvegen át nézem helyzetemet? Óh, kedves Rickards-om, bocsássa meg, kérem, ezt az önmagámról szóló gonosz vallomást, sajnálom, hogy Önnek teszem azt. Attól félek, hogy nagyon önhitt hangon írok Önnek. Másrészről érzem, hogy Ön szívesen hallgat meg engem s rám nézve csak köny- nyebbségül szolgál Önnek ezeket elmondanom, nem törődve a kifejezésekkel, melyeknek kikeresésére és megválogatására nincs időm. Hogy a dologra visszatérjek, úgy tetszett nekem, hogy a kollégiumok fejei nem védelmezik többé az egyházat, hanem hogy ők erkölcsileg és gyakorlatilag — bár akaratlanul — az eretnekség szelleme felé közelednek; annyira védelmükbe veszik azt, hogy a vitatkozás most már nem annak kiderítésére irányul, hogy miben üt el a quasi-romanizmus az anglikánizmustól, hanem hogy miben különbözik a katholiczizmus az eretnekségtől. Mostanában — nézetem szerint — egy sokkal általánosabb kérdés ojtódik be egy magánkérdés törzsébe.» 4. Newmannak egy nem kevésbbé értelmes, mint ájtatos nővére, Morley asszony, követte a bölcs tudóst szellemének és lelkének különféle fejleményeiben. Mintegy titkos bizalmasa és folyton éber fékezője volt. Nem volt képes őt abban megakadályozni, hogy a falu csöndjébe vonuljon nyugalmát keresni. 1842. február 6-án minden jószágával, vagyis könyveivel, kihur- czolkodott a falúra, Horatiussal mondván : «Lusisti satis, edisti satis atque bibisti, Tempus abire tibi est ; ne potum largius aequo Rideat et pulset lasciva decentius aetas.»* Littlemore-i fiókegyháza felé vette útját, a hol háza volt, miután plébániáját egy helyettesre bízta és visszavonult a magányba. Csak szerény helyettes-lelkésze akart a falunak lenni, * Horatius, Ep. II.
