Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
232 ponti kerület koadjutora Oscottba érkezett, forró óhajtása volt haladéktalanul hozzáfogni püspöki programmjának megvalósításához: 1. behozni az Oltáriszentség tiszteletét; 2. felébreszteni a szent Szűz iránti ájtatosságot ; 3. minden lehetségest megtenni a szerzetes rendek szaporítása érdekében ; 4. társulatot szervezni honfitársainak megtérítésére. A jövőnek minden alkotása benn volt már ez egyszerű tervezetben : a külföldről behívott szerzetes rendek megtelepítése; a különféle oratoriánus rendházak alapítása, melyeknek bennszülött konvertítái az apostolkodás hatalmas góczpontját voltak hivatva képezni; a szoros értelemben vett ájtatossági egyletek, melyeket Faber Vilmos atyának kellett kitűnő irataiban ismertetnie. Az oscotti kollégium növendékeiben már meg voltak ezen új lelkesedésnek föltételei. Wiseman naponként 4 óra előtt kelt föl, utána egy óra hosszat elmélkedett. Azután följegyezte azon főbb gondolatokat és érzelmeket, melyek rá különösen hatottak s ez új elmélkedést fölolvasta a növendékeknek, kik 5V2 órakor a kápolnába mentek. Ez volt elmélkedéseinek és lelki gyakorlatokra szánt beszédeinek eredete. 1842-ben a passzionista szerzetesek telepedtek meg a Stafford grófságban levő Aston-Hall-ban. Két évvel utóbb a Szeretet Atyái vagy Rosmini abbé testvérei alapítottak rendházat Loughboro-ban. A passzionista atyáknak főnöke az Isten Anyjáról nevezett Domonkos atya volt, ki Rómában Spencer imatársulatához csatlakozott. Oscott-ban kitűnő vendégszeretetben részesült. Nagy örömére ott újból találkozott Spencer abbéval, ki követve püspökének az ordináczióját követő napon adott utasításait, a világi pap teljes szabadságával szentelte magát mindenki szolgálatának. Daczára azon valóban jóindulatnak, melylyel Spencer Domonkos atya és szerzetestársai iránt viseltetett, még sem tartotta időszerűnek odahatni, hogy akár a passzionisták, akár más szerzetesek az országba hivassanak. Úgy vélekedett, hogy a jelenben oly világi papok, kik a szerzetesi erényekkel ékeskednek, sokkal szükségesebbek és sokkal hasznosabbak lennének, mint a szerzetesek, kiket a szabályzat törvénye s a közös
