Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Második könyv. 1799-1832

119

tetri ». Phillipps arcza ragyogott a megelégedéstől, mialatt az újonnan megtértnek lelkét villámként járta át e gondolat: «Szabad-e arra a szószékre lépnem, midőn meg vagyok győződve, hogy azon egyház, melynek szolgálatában áll, eretnek?» És Phillipps felé fordulva így szólt: «Ha a jövő héten teendő elhatározásom őszinte, kötelességem azt azonnal megtenni. Véglegesen határoztam ; holnap belépek az egyház kebelébe».

Spencer azonnal hirnököt küldött atyjához, hogy értesítse őt e meglepő eseményről. De rögtön aggodalmak szállották meg lelkét, a mi minden életbevágó elhatározásnak elkerülhe- hetetetlen előjátéka szokott lenni. «Nem fogják-e azt mondani, mondogatta magában, hogy oly csapást mérek atyám szivére, mely végzetes lehet rá nézve?» Mire egy titkos hang így felelt lelke mélyéből : «A ki nem gyűlöli apját és anyját, atyjafiait és nővéreit, házát és földjét, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom».

Az imádságban keresett menedéket; az Úr gondjaira bízta, hogy erősítse meg atyját a megpróbáltatások közepette, melyeknek, az isteni hívásnak engedelmeskedve, őt kitette. A vihar elült; béke és öröm árasztották el hirtelen lelkét. Másnap reggel kilencz órakor Spencer ünnepélyesen lemondott az eretnekségről s visszatért a katholikus egyházba. Ez közvetlenül a katho- likusok emanczipácziója után történt, három évvel az oxfordi ébredés előtt. Az Úr órája elérkezett; a traktariánizmus keletkezőben volt. Egy ily tekintélyes anglikán pap megtérése, mint Spenceré, mely ily körülmények között ment végbe, bizonyára sokak szivében a legkedvezőbb benyomásokat keltette. A mi magát Spencer családját illeti, ez György vallási véleményeinek hullámzása által ily fejleményre már elő volt készítve; a megtérés nem okozott tehát szerfelett nagy meglepetést, és Spencer lord, e nemes és nagylelkű jellem a helyett, hogy azt számítgatná, hogy e hirtelen megtérés mily erkölcsi veszteséggel járt fiára és családjára nézve, csak tisztelettel tudta szemlélni azt az őszinte cselekedetet, melyet egyedül Isten sugallt. Sőt távol attól, hogy Györgyöt a családi tűzhelytől száműzze, e nagy és egyenes szivű atya azon új szükségletek fedezéséről intézkedett, melyeket e helyzetváltozás fiának okozott.