Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
65 erények után való vágyódásuk vonja le rájuk a Szentlélek kegyelmét, míg ő feladja nekik a szerpapi rendet. Az anglikán püspök pedig litániákat imádkozik, melyek után a jelölt ezen szavakkal teszi le a felsőbbségi esküt: «Én, N. N., esküszöm, hogy szívem mélyéből megvetem, utálom és elvetem mint istentelent és eretneket azt a kárhozatos tant és tételt, hogy a pápa, vagy a római szék bármily tekintélye által kiközösített és letett fejedelmek alattvalóik vagy bárki más által trónjuktól megfoszthatok vagy megölethetők. És kijelentem, hogy ezen országban semmiféle idegen fejedelemnek, vagy bárminő más személynek, semmiféle főpapnak, semmiféle államnak vagy hatalmasságnak nincs és nem is lehet bárminő egyházi vagy lelki joghatósága, hatalma, felsőbbsége, előjoga vagy tekintélye. Isten engem úgy segéljen!» Ezt több más eskü követi. Szegény fiatal pap, mi szükséged van arra, hogy a lelki vigasztalásoknak és a keresztény szeretetnek eme napján haraggal idézd fel a római pápának emlékét? Hisz’ a pápának semmi köze sincs a te fölszentelésedhez! De nem rejlik-e ezen esküben a hithagyó- nak gyűlölete? Ama Róma elleni gyűlölet, mely VIII. Henrik és Erzsébet szivét emésztette? György minden lelki készület nélkül jelentkezett a szerpapságra ; minden megindulás nélkül vette azt föl : «Vasárnap, deczember 22-én nyolcz órakor Gibbs és Gregory urakkal reggeliztem a szállodában. Kilencz órakor két más jelölt, Pearson és Withesall urak csatlakoztak hozzánk, kikkel a palotába mentünk; innen a püspök a templomba vezetett bennünket, hol fölkaptuk a rendet. A szertartás egy óráig tartott, beleértve a szentelést is. Az isteni tisztelet alatt az evangélium olvasásával kezdtem meg prédikátori szerepemet. Mint egyházi férfiú tértem vissza a plébániára. Egy óra múlva a palotából újra mindnyájan a templomba mentünk, a hol egy hosszú és szép beszédet intéztek hozzánk. Ennek végeztével villásreggelit kaptunk a palotában és ugyanott bevártuk a délesti isteni tiszteletet. Ezután átvettük kinevező és fölhatalmazó leveleinket s lefizettük tiszteletdíjainkat».* * Life of Father Ignatius, II. r. 105. 1. Munkálatok. 62. évf. 5
