Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A régi és új törvények eredménytelensége
38 MUNKALATOK LXI. ÉVFOLYAM kiutasították (egy kötelességéről megfeledkezett papnak kiközösítése miatt) és Belgiumban halt meg (1879). Ezalatt újabb pörök, „hivatalvesztési“ eljárások stb. voltak folyamatban, részben még a püspökök fogságának ideje alatt, mint Ledochowski bíborossal történt. A münsteri püspököt, mert vonakodott a szukkurzal (kisegítő) plébániákat megyéjének rajnai részében betölteni, egyelőre 5000 tallérnyi pénzbírságra ítélték. A kölni érseket és a trieri püspököt is fölszólították a szukkurzalplébániáknak „definitiv“ betöltésére, illetőleg a plébánosoknak a tartományi elnöknél való bejelentésére. Minthogy ezt megtenni vonakodtak, hasonlókép, és pedig ismételten nagy pénzbírságra ítélték. Általában az összes püspökök az 1873 május 11.-i törvény 18. §.-a alapján büntetés terhe alatt föl- szólitást kaptak az ö s s z e s megüresedett plébániák betöltésére. Az év vége felé tudatták a püspökökkel, hogy 1875 január 1.-én esedékes fizetésüket a biróilag kiszabott büntetések födö- zete czímén visszatartják, minthogy nincs már mit lefoglalni. (Az ermlandi püspöknek tudvalevőleg összes jövedelmeit zár alá vették.) Egyszersmind azt is elrendelte a felső bíróság, hogy a pénzbírságokat a püspökök maguk fizessék. (Jómódú világiak a püspökök tudtán kívül lefizették azokat.) Hogy a börtönök szükségtelenül meg ne teljenek lelkészekkel, utóbb lemondtak a püspökök arról, hogy a megüresedett plébániákat és vikariátusokat betöltsék. A mennyire lehetett, titkos lelkipásztorkodást rendeztek be. A mig a püspökök maguk nem voltak bebörtönözve, személyesen tartottak az elárvult plébániákon istentiszteletet, a mi meg volt nekik engedve, minthogy megyéjök egész területére államilag is elismertettek.
