Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A régi és új törvények eredménytelensége
A RÉGI ÉS ÚJ TÖRVÉNYEK EREDMÉNYTELENSÉGE 35 godnak Istenhez és az ő szent törvényéhez való hűségem elismeréséért köszönettel tartozom. Hasonló és ép oly megérdemelt, mint szerfölött megtisztelő tanúságot tesz Főmagasságod egész papságomról és az összes, főpásztori gondjaimra bízott hívekről. Főmagasságod ezen tények megítélésében minden esetre egészen ' inás álláspontot foglal el és vétségnek tekinti azt, ami a hitéhez hű kath. kereszténynek Isten és emberek előtt kiváló nemes jellemvonást kölcsönöz ; azonban Főmagasságodnak eltérő felfogása a dolog lényegén mit sem változtathat. Hiszen a pogány hatóságok már a keresztény egyház első századaiban az államhatalom elleni lázadásról vádolták s mint rendbontókat büntették azokat, a kik a császárnak megadták ami ■a császáré, de mindenekelőtt Istennek, ami Istené. Szomorú, hogy Főmagasságod előttem meg nem magyarázható következtetések alapján ma is államveszélyeseknek tart bennünket, katholikusokat, mert mi, hogy lelkünket az örök kárhozattól megmentsük, Istennek és az ő szent Egyházának tartozó kötelmeinket megszegni állhatatosan vonakodunk. Még egy más, nem kevésbbé fontos pontban téved Főmagasságod, midőn a papság és a hívek részéről tanúsított ragaszkodást szent Egyházunk törvényeihez s rendületlen, kötelességszerű magatartásukat daczára a rájok gyakorolt hallatlan nyomásnak és az ellenök alkalmazott érzékény büntetési rendeleteknek, mint befolyásom hatását és érseki tekintélyem érvényesítését fnéltóztatik feltüntetni. Ez a felfogás kétségtelenül indokolatlan. A papság és az érseki megye híveinek magatartása Isten kegyelme telj ének és az ő irgalmának gyümölcse, mert sem emberi példa, sem buzdítás vagy intés, bármilyen legyen is az, ily magasztos hatásokat nem eredményezhet; egyedül az Úr Isten teheti ezt, a kiről Írva van : „Infirma mundi elegit Deus, ut confundat fortia“. Posen, 1873. november 25-én. M i e c i s 1 á V gnesen-poseni érsek.“ A részleges börtönbüntetések és az ismételt — az eredménytelen birtokfoglalások miatt utóbb börtönbüntetésre változtatott — pénzbírságok időközben annyira megszaporodtak, hogy az érseket a február 2.-a és 3.-a közötti éjjelen elfogták és a távol fekvő ostrovvoi börtönbe (a sziléziai-orosz határon) két évi fogságra vitték. Nemsokára elfogatása után, április 15.-én, az egyházi ügyekben ítélkező királyi törvényszék kimondotta reá a „hivatal- vesztést“. IX. Pius ezért 1875 márczius 15.-én bíborossá nevezte ki és a börtönből való kiszabadulása után Rómát jelölte ki tartózkodási helyéül. (Ha Németországban marad, úgy a 3*
