Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A régi és új törvények eredménytelensége
28 MUNKALATOK LXI. ÉVFOLYAM Az utóbbiban kitörölte a kanonokokra vonatkozó szakaszokat, az előbbihez pedig azon határozatot csatolta, mely szerint, ha valamely lelkészt hivatalából eltávolítottak, a kegyúr, illetve a hitközség mással töltheti be a hivatalt — kétségkívül oly határozat, a mely a „megüresedett püspökségek kormányzásáról“ szóló törvény ilynemű rendelkezéséhez hasonlított. így fogadta el a két javaslatot az országgyűlés rendes többsége; a püspökségekről szóló törvényt 1774 május 20.-án, a másikat május 21.-én szentesítette a király.1) Néhány nappal előbb a birodalmi gyűlés még oly birodalmi törvényt hozott, mely a „megüresedett püspökségek“ kormányzásáról szóló törvény indokolásában említett szigorúbb büntetőrendeleteket már is életbe léptette. E törvény, melynek czime : „Az egyházi hivatal illetéktelen viselésének megakadályozására vonatkozó törvény“ és a mely május 4.-én szentesíttetett, azt rendelte, hogy „oly lelkészek és más egyházi személyek, a kik törvényes ítélet folytán hivatalukból el vannak bocsátva, és ezután is oly ténykedést végeznek, a melyből kitűnik, hogy a tőlük elvett hivatalra továbbra is igényt tartanak, meghatározott kerületekben vagy községekben való tartózkodástól rendőrhatóságilag eltilthatok vagy erre utasíthatók“. „Ha a ténykedés a hivatal nyilvános bitorlásában vagy annak tényleges gyakorlásában áll, vagy ha az állami rendőr') Mallinckrodt az új törvényekre a következő megjegyzést tette : A püspök nem szűnik meg püspök lenni, még ha az egyházügyi törvényszék ítélete folytán fosztották is meg hivatalától vagy vetették börtönbe ; ez úton nem érhető el a püspöki szék megüresedése ; erre csak egy mód van : a püspököt le kell fejezni, mint Pál apostollal tették. A klérus nem teszi be lábát az állami nevelőintézetekbe; a theologusok külföldre mennek s a hazától elidegenednek. A község ezáltal a kihalás stádiumába jut; egyik község a másik után veszti el lelkészét. Majd vallási villongások törnek ki és oly nemzedék nő fel, a melynek fegyelmetlen lázongásai a kormányt bizonyára megsemmisítik. Fáik miniszter ez intő szavakat üres rémképeknek tartá, egyébiránt bevallotta, hogy a kormány tényleg „Róma elleni harczot“ vív. Kesseler képviselő szerint e törvények „a ház hitetlen protestáns többsége túlkapásainak és zsarnokságának tanújelei“. Az urak házában is eredménytelen maradt a ház kath. tagjainak tiltakozása. A két törvény teljes szövegét közölte „Siegfried“ (240—245. old.).
