Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
26 MUNKÁLATOK LX!. ÉVFOLYAM tekintik, mint a ki tényleg továbbra is gyakorolja hivatalát és nemcsak úgy viselkednek, mint midőn a püspöki szék be van töltve, hanem állást foglalnak az ellen is, hogy az egyházmegye ideiglenes kormányzását káptalani helynökre bízzák és azután új püspök választásához lássanak. Az sem lehetetlen, hogy a káptalan e felfogását a papság is csakhamar legalább nagyobb részben magáévá teszi. Ezért a törvényhozás útján előre kell gondoskodni arról, I. hogy a megüresedés elismerése s következőleg az elbocsátott püspökkel minden hivatalos érintkezés megszüntetése, valamint az ezekkel kapcsolatos, az ideiglenes egyházmegyei kormányzóra, az új püspök választására vonatkozó rendeletek szükség esetén kierőszakolhatok legyenek. Ehhez fűződik azután II. a második kérdés, mennyiben kell t. i. az állami közreműködést az egyházmegye ideiglenes kormányzásának szervezésében igénybe venni, hogy kellő biztosíték legyen az iránt, hogy e kormányzás az állami törvényekkel összhangban nem fog az állam és polgárság legfontosabb érdekeinek hátrányára szolgálni ........... Ezután részletesen indokoltatnak a törvényjavaslat egyéb határozatai. Érdekes volt a 13. §.-nak (a káptalanok viselkedése) indokolása : „Hogy oly káptalan tagjaitól, mely vonakodik a törvénynek engedelmeskedni, mindaddig vissza kell tartani az államalapokból eltartásukra nyújtott segélyt, mig az a 13. §. rendelkezése szerint a törvénynek eleget nem tesz, annál is ajánlatosabbnak látszik, mert a törvény a káptalan működési körét más tekintetben érintetlenül hagyja. Mivel azonban helytelen és a törvény ezélzatán kívül eső eljárás volna, ha a vétkes és nem vétkes egyaránt bűnhődnék, azért a vallásügyi minisztert fel kell hatalmazni, hogy ezen intézkedés súlya alól kivonhassa azon kanonokokat, a kikről meggyőződik a kormány, hogy a káptalan által elkövetett törvénysértés miatt őket semmiféle vád nem terheli.“ Nem tévedünk, ha ezen különös s teljesen a kormánynak Ítéletén nyugvó határozatban ismét a birodalmi kan- czellár egy kedvencz kívánságát látjuk megvalósítva. Természetesen a többi határozatot sem terjesztették be az ő beleegyezése nélkül, ha mindjárt Camphausen pénzügyminiszter is helyettesítette a megbetegedett Roon gróf miniszter- elnököt. Az egész javaslat már félig-meddig a kétségbeesés eszközének bizonyult oly czélból, hogy a „kulturharezot“ a legerőszakosabban keresztülvigyék. De hogy a kormány ezáltal sem érte el czélját, nemsokára ki fog derülni.
