Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
24 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM Ezekben többi között olvashatjuk : Miután az ellenséges magatartás, melyet a római kath. püspökök és a tőlük függő ') klérus az 1873 május 11. és 12,-i törvények élet- beléptetésével szemben tanúsítottak, már egy esetben a végső eszközök alkalmazására, egy praelatussal á) szemben a hivatalvesztési eljárás megindítására vezetett, kívánatos, hogy azon eseteket közelebbről szemügyre vegyük, a melyekben ily hivatalvesztés valóban bekövetkezik. E mozzanattal az államra erőszakolt harcz azon stádiumba jutott, mely az utóbbinak kötelességévé teszi, hogy egyrészt új, a viszonyoknak megfelelő védőeszközökről gondoskodjék, másrészt, hogy a mennyire hatalmában áll, elejét vegye a püspöki megyék kormányzásában beálló zavaroknak, melyeket a törvények iránti engedelmesség megtagadása okoz. Azon álláspont mellett, melyet a római püspöki kar s hozzátartozói a jelzett törvényekkel szemben elfoglaltak, attól kell tartanunk, hogy az állami törvényeknek való ellenszegülésben annyira mennek, hogy az egyházi ügyekkel foglalkozó kir. törvényszék Ítéletét, a melyben valamely egyházszolgának, különösen pedig püspöknek hivatalvesztését mondaná ki, el nem ismerik és az engedelmességet megtagadják. Nem szorul magyarázatra, hogy az államnak múlhatatlan kötelessége a törvényszék Ítéletét szükség esetén a legszigorúbb büntető s kényszereszközökkel végrehajtani, hacsak a jogrendnek alapjában való felforgatását megengedni nem akarja. A hivatalvesztést elrendelő ítélet foganatosításához azonban szükséges : 1. hogy a hivatalvesztett püspök úgy hivatalától mint javadalmától megfosztassék ; 2. a püspöki hatóságoknak s tisztviselőknek, valamint az egyházmegye összes papságának tudomására jusson, hogy a püspök hivatalvesztésével egyúttal a szék is megüresedett. Ami az első pontot illeti, az 1873 május 12.-i törvény 2. szakaszának 24. § -a szerint a hivatalvesztés maga után vonja a jövedelem elvesztését, és mivel más helyen, a 36. szakasz előírása szerint a törvényszék határozatai közigazgatási úton érvényesíthetők, azért adandó alkalommal az állam abban a helyzetben lesz, hogy a hivatalvesztett püspököt összes hivatalbeli jövedelmeinek élvezésétől — ideértve az ösz- szes haszonélvezeteket, fizetést, rangemelést —- megfoszsza. Ami pedig azt a közérdekre sokkal fontosabb kérdést illeti, miként kell majd a hivatalbeli ténykedés folytatását megakadályozni, ezt illetőleg a fenálló jog nem nyújt elegendő módot arra, hogy a hiva') E kifejezés választásával a kormány ismét megmutatta, hogy megfeledkezett azon örök elvekről, a melyeknek a kath. egyházban a papok, püspökök s a pápa is alá vannak vetve. A pápa a Krisztustól egyházának adott törvényeknek épúgy alá van vetve, mint az utolsó káplán. 2) A poseni érseket érti.
