Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
A MÁJUSI TÖRVÉNYEK EREDMÉNYTELEN VÉGREHAJTÁSA 19 S valóban az utóbbiakat igazolta is a legfelsőbb egyházi hatóság. Hermann dr. elnöklete alatt az egyházi főtanács a konzisztoriumnak Sydow ügyeiben hozott határozatát érvénytelennek nyilvánította s őt némi „dorgálásban“ részesítvén, hivatalába visszahelyezte. (1873 julius 5.) Ezzel a porosz nemzeti egyház életveszélyes sebet kapott. Sydow dr. tagadta a keresztény hit alapigazságát, Krisztus Istenségének tanát, a melylyel fenáll és megdől a kereszx ténység. Az egyházi főtanács ugyan azzal indokolta határozatát, hogy mivel Sydow dr. téves nézetét nem „hivatalosan“ a szószékről, hanem hivatalán kivül zárt gyülekezetben tartott előadása alkalmával nyilvánította, a „dorgálás“ mint fegyelmi eszköz kielégítő ; de ha ily különbségeket engedünk meg „hivatalbeli“ és „nem hivatalos“ eljárás között: mily erkölcsi állapotba jutnak így a prédikátorok s ezek községei ? A tényállás mindig ez marad : Az a férfiú, a ki a kereszténység alaptanában nem hisz, a porosz ev. nemzeti egyház kebelében keresztény szószékről tovább is hirdethette s magyarázhatta „Isten igéjét“, taníthatta az ifjúságot, kiszolgáltathatta a „szentségeket“ stb. stb. E miatt a hivő protestáns körökben mélyen megszomoegyházunk mostani állapotára. A nagy tettek, melyeket Isten népünkkel művelt, nem termettek meg az ev. egyház kebelében azokat a gyümölcsöket, a miket mi a népélet más terén megérni láttunk. Vallásosság és erkölcsösség, a német nemzet ezen legszentebb javai — mély fájdalmunkra mondjuk — a harcz óriási áldozatai és a nagy győzelmek árán aránylag keveset haladtak előre. A sokat Ígérő fellendülés nem bizonyult állandónak. Az Isten igéje iránt való élénkebb érdeklődés ismét megcsappant. A hitetlenség terjed ; az evangéliumi igazság alapelveit felforgatják ; az egyház elleni gyűlölködés bátran tombolhat. Egyházunk tagjainak nagy része közömbös, hideg, sőt idegen irányában. Az egyház szolgái között nem uralkodik az egy valláson nyugvó szellemi egyesség. Az egyházat megrendítő ellentétek feszültsége oly fokra hágott, hogy sokak előtt a szakadás elkerülhetetlennek látszik. E tények s más hasonlók iáttára csüggedés szállja meg a kedélyeket ; az ev. egyháznak, de különösen a porosz nemzeti egyháznak jövőjében való tántoríthatatlan hit itt-ott megrendült ; az egyház tettereje bénul ; s mindez oly időben történik, a mikor az ev. egyházra mindenütt, az élet különböző viszonyai között, névleg a népet megbontó szocziális mozgalmakkal szemben oly feladat vár, a melynél nagyobbat történetében sohasem kellett megoldania. Szeretett testvérek, mi semmiképen sem titkolhatjuk el a helyzet komolyságát s a súlyos veszélyeket, a melyeket ez állapot magában rejt. Ezek annál komolyabbak, mert egyházunknak, hacsak Istentől szabott hivatásától eltérni nem akar, népegyháznak kell maradnia és mert helyzete a német birodalomban elfoglalt állásánál fogva különös jelentőséget nyer. . . .
