Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
A MÁJUSI TÖRVÉNYEK EREDMÉNYTELEN VÉGREHAJTÁSA 15 tás következtében „a német kanczellár egy cselszövés áldozata“ lett. A kanczellár egyik közege, a német követség az olasz udvarnál, volt az, mely magát a hamisítvány által rászedetni engedé. Bizonyos egyén, a kinek tudomása volt arról, hogy mint óhajtana a követség az állítólag ríj pápaválasztási bullának birtokába jutni, „gondoskodott“ róla, hogy az irományt jó pénzért annak kezéhez juttassa. („Történelmi hazugságok“ ; Czikk „egy hamisított legújabb pápai bulláról“ ; „Germania“ 1874 január 10.) A jelen esetben a lehető legnagyobb okmányhamisítással van dolgunk, a milyent csak a „kulturharcz“, sőt talán az egész ujabbkori történet felmutathat. Mindennek daczára a „liberálisok“ egy része és sajnos, az egész hivatalos német sajtó, sőt maga a „Staats-Anzeiger“ is mai napig sem jutottak annyira, hogy az igazság előtt meghajoljanak és az elkövetett okmányhamisítást igazolják. Az összes hivatalos lapok a „Staats-Anzeiger“-rel együtt a hamisítványt a „Köln. Ztg.“-ban előre közölt bevezetéssel egyetemben lenyomatták. Ezeknek összes olvasói mais azt hiszik, hogy IX. Pius „az egész eddig fennállott“ pápaválasztást „meg akarta semmisíteni“ s ez által „új kath. egyházat“ teremteni. ') tendő és pedig úgy, hogy minden késedelem nélkül azonnal beszüntesse •összejöveteleit, gyűléseit és üléseit és semmiféle kigondolható okból, ha még oly fontosnak s különösen említésre méltónak látszanék is, ne haladjon tovább, míg a szt. bibornoki testület a kánonok szerint új pápát nem választott és ez legfelsőbb hatalmánál fogva a zsinat újból való megnyitását s folytatását tanácsosnak nem véli. Minthogy pedig mi időszerűnek látjuk, hogy az előbb említett vatikáni zsinat alkalmával úgy a pápaválasztást, mint ugyanazon zsinat felfüggesztését illetőleg kiadott rendeleteink állandóan biztos és változhatatlan szabályokul tekintessenek : azért azt határozzuk, hogy a jövőben minden oly esetben, a mikor a pápa valamely általános zsinat tartama alatt elhal, akár Rómában, akár a kontinens más részén tartassék is az, az új pápaválasztást mindig és kizárólag a fent jelzett módon a szt. római egyháznak bibornoki testületé ejtse meg, és hogy a zsinat maga is a fent jelzett szabály szerint azon pillanatban, mikor a pápa halálának híre tudomására jut, ipso jure felfüggesztettnek és elnapoltnak tekintessék mindaddig, míg a kánonok szerint megválasztott új pápa annak újból való megnyitását s folytatását el nem rendeli. *) Magától érthető, hogy e dolog nem ment végbe a „német tudomány“ kudarcza nélkül. Az a „német professor“, a ki a „bulla“ „hitelességét“, a sajtóban (a „Nat. Zeit.“-ban, bizonyította, Hilgenfeld jénai professor volt.
