Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
10 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM tetben egyetértett a püspökökkel úgy, mint a szentatyával, és ebbeli nézetének a politikai választások alkalmával adott kifejezést, midőn oly képviselőket választott, a kik a centrumpárt mellé sorakoztak. Az összes „állami“- s „ó-katholiku- sok“ in summa summarum sem tették ki a hitehagyás ama százalékát, mely az apostolok között már megvolt, a kiknél tizenkettőre esett egy Judás. Emlékezetes tény marad, hogy túlnyomólag kath. választókerület soha sem választott meg „ó- vagy állami katho- likus“-t. A parlamentek ama. csekély töredékét, a mely ilyenekből került ki, protestánsok választották meg. Az „állami katholikusok“ legelőször egy fölirat által vonták magukra a közfigyelmet, a melyet 1873 junius 14.-én a császárhoz intéztek. Ez így hangzik: „Fő Is ég! Nem régiben néhány kath. püspök kimondotta Németországban az ünnepélyes szót : „Mi a világi hatóságnak, a polgári társadalomnak, a hazának tartozó kötelmeinket azért továbbra is törhetetlen hűséggel s lelkiismeretesen fogjuk teljesíteni, a mennyiben sohasem feledjük, hogy nem harcz és szakadás, hanem béke és egyesség az a viszony, a melynek Isten akarata szerint a társadalom boldogságára az általa rendelt hatalmak között fenn kell állania.“ ‘) Ugyanakkor, a mikor Poroszországban a törvényhozásnak egy fontos muhkája már végére ért, a mely lefolyása alatt annyi alkalmat nyújtott a kételyre, aggodalomra s szenvedélyes küzdelemre, mi, Föl- ségednek kath. alattvalói, kényszerítve érezzük magunkat, hogy Fölsé- ged és polgártársaink előtt a püspöki szózattal kapcsolatban kijelentsük, hogy mi a békeczélokat egy túlzó párt szervezésével és izgatásával, a mely a hitfelekezeti békét a népben nagyon megrendíti, nem engedjük megzavartatni. Mi nem akarjuk a fenálló törvényeket támadni s azokat kevésre becsülni ; mert a törvényhozás tekintélyével együtt aláásnék az állam alapját, az összes jogok őrét. Mi nem akarunk jogtalan igények felkarolásával, a melyek hosz- szabb idő elmúltával újra felszínre kerülnek, az egyház és állam között áldástalan küzdelmet szítani és folytatni, a mely utóbbinak szerencsés előhaladására mi németek teljes odaadással s összes erőink feláldozásával törekszünk. ‘J Lásd Májunké I. köt. 381. old.
