Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A KULTURHARCZ VEGE 337 hajlottak, azt vetették volna ellen, hogy Róma nem akarja megengedni Poroszországnak azt, a mit más túlnyomóan protestáns államoknak megengedett ; akkor Bennigsen és társai, kiknek tekintélye az utolsó birodalmi gyűlési válás z t á s o k óta növekedett, a császár és a kanczellár tanácsában újabb és jelentősebb befolyást nyertek volna, szóval a következmény egy nagyobb méretű „kulturharcz“ lett volna, melyben csak az egyház elleneinek telhetett volna örömük. És mily képet nyújtott volna az egyház barátainak tábora ? Vájjon nem mondhatták volna-e közülök ép a hozz á- értők s nevezetesen azok, kik a Rómával kötött előbbi konkordátumokat az egyházjogból ismerték, hogy a szentszék hibát követett volna el, ha a centrumnak azt ajánlja, hogy az urak házából kikerült javaslatot utasítsa vissza, vagy hogy a Kopp-féle módosítások új benyújtása által annak visszautasítását a többi pártok részéről előidézze ? v) S miként vélekedett volna a katholikus lakosság képviselőinek egyházpolitikai belátása felől az elmaradhatatlan következmények láttára, melyek a javaslat elvetésé esetén beállottak volna ? Joggal mondja erről Dr. Jörg a „Historisch-pol. Bl.“ többször idézett füzetében : ,,Az egész odium a centrumra háramlott volna, ha a javaslat (a Kopp-féle módosítások új benyújtása következtében) megbukik. S akkor azon nagy horderejű kérdés: mi lett volna okosabb és jobb, bizonyára nagyobb port vert volna fel a párt zöme előtt, mint a septennátus fölötti vita alkalmával. *) *) A szent Atya értésére adta a centrumnak, hogy, ha az új, illetőleg Kopp-féle indítványok elfogadása „az egész törvény megszavazását a többség részéről veszélyeztetné, a centrum a javaslatot a módosítások és toldalékok nélkül is elfogadja“. —- Ha a centrum a szent Atyát biztosíthatta volna arról, hogy pl. a beavatkozási jogot illető Kopp-féle indítvány ismételt benyújtása a törvény létrejöttét e módosítványnyal n e m veszélyezteti, úgy ezt senki sem vette volna szívesebben, mint maga a pápa. Ily biztosítékot azonban a centrum nem nyújthatott; miért is az ellenkezője világos volt ; ergo a szentszék döntése parlamenti szenn- pontból is minden tekintetben kifogástalan volt. Munkálatok Gl. évf. 22
