Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A májusi törvények eredménytelen végrehajtása
6 MUNKALATOK LXI. ÉVFOLYAM in vinculis. Végre a börtönt sem kerülhették ki az apostolok utódai. Ezen állapotok további fejlődésének ecsetelésére még többször fogunk visszatérni ; most még néhány eseményről kell megemlékeznünk, a melyek a májusi törvények első fejlődési stádiumába esnek. Levélváltás a pápa és császár között. A mint hivatala magával hozta, a pápa újból felemelte szavát a német nyája ellen folytatott harczban, és pedig ez alkalommal egy közvetlenül a császárhoz intézett levél alakjában. Az emlékezetes levél így hangzik: „Fölség ! az ön kormányának eljárása egy idő óta fokozódó tevékenységgel a katholiczizmus megrontására törekszik. Midőn azon gondolkodom, minő indokok idézhették elő e fölötte sújtó intézkedéseket, megvallom, hogy egyet sem találok. Másrészről úgy értesültem, hogy Felséged kormánya eljárását nem helyesli, s a kath. vallás elleni intézkedéseket nem jó szemmel nézi. De ha igaz, hogy azokat Felséged nem helyesli — és a levelek, melyeket Felséged korábban hozzám intézett, elegendőkép bizonyítják, hogy a jelenleg történteket nem is helyeselheti — ha, mondom, Fölséged nem helyesli, hogy kormánya tovább is azon ösvényen haladjon, melyen megindult, s a vallás nagy hátrányára sokasítsa a Jézus Krisztus religióját sújtó intézkedéseket, nem fog-e akkor Fölséged azon meggyőződésre jutni, miszerint ezen intézkedések azt fogják eredményezni, hogy Fölséged trónját megrendítsék? Bátran szólok, mert pajzsom az igazság, s azért szólalok föl, hogy teljesítsem egyik kötelességemet, mely abban áll, hogy mindenkinek hirdessem az igazságot, még azoknak is, kik nem vallják a kath hitet ; mert mindenki, ki a keresztség szentségében részesült, bizonyos tekintetben és módon — ennek bővebbi magyarázatára nem fogok kitérni ■—- a pápához tartozik. Meg vagyok győződve, hogy ez észrevételeket Fölséged szokott jóságával fogadandja, s a fönforgó esetben a szükséges intézkedéseket megteszi. Azalatt én hódoló szívvel és mély alázattal kérem az Istent, hogy Fölségedet a kölcsönös szeretet kötelékével fűzze hozzám. A Vatikánból, 1873 augusztus 7. Pius P. M.“ A császár erre következőleg válaszolt : „Berlin, 1873 szeptember 3. Örvendek, hogy Szentséged mint a múltban, úgy jelenleg is megtisztelt becses soraival, örvendek annál inkább, mivel így alkalmam
