Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A KULTURHARCZ VEGE 315 A sajtó kötelessége és joga, hogy aggodalmait teljesen, határozottan és a tényállásnak megfelelően előterjeszsze, s ezt a centrum legtöbb orgánuma megtette. Még akkor sem megy túlságba a sajtó, mikor úgy vélekedik, hogy tekintettel a „bejelentésinek még a legenyhébb formájából is támadható következményeire, legjobb a törvényt a „bejelentéssel“ együtt visszautasítani. Ezek ugyanis oly vélemények, melyeknek van alapjuk, csakhogy kérdés, nem létezhetnek-e ellenkező vélemények is, a melyek szintén nem alaptalanok. Mi semmi esetre sem merjük ezt, vagy azt a véleményt egyedül helyesnek mondani ; in dubiis libertas, a „kételyben szabadság“, hanem, és ezt hangsúlyozzuk: In necessariis unitas ! „A szükségesekben egység!“ És ez a szükséges, mindenkire nézve első követelmény az, hogy-mindenki, a ki a katholikus nevet viseli, alávesse magát a szentszéknek, különösen a katholikus publicista, a kinek sohasem szabad felednie, hogy a tanuló s nem a tanító Egyházhoz tartozik. Épen most, midőn minden ellenünk ront, midőn hamis barátok lopódznak hozzá.nk, hogy hízelegve behálózzanak, és midőn nyílt ellenségek keserűen kigúnyolnak, adjunk példát a világnak, hogy szilárdabban, mint bármikor, ragaszkodunk sz. Péter székéhez, annak helytartójához, a kinél az örök élet igéi vannak, a ki maga az Igazság ! Hogy miként fogják a bejelentési kötelességet szabályozni, nem tudjuk, de ha szabályozzák, csak két eset lehetséges : vagy a centrum beleegyezésével fogják szabályozni s akkor a centrum követi a szentszék utasítását, óhaját, sőt parancsát, mert itt nincs politikai ügyről szó, mint a milyen a septennatus, hanem egyházi ügyről, melynél senki sem illetékesebb, mint a pápa, és a mit ő határoz, azt lelkiismeretbeli kötelességünk el nem vetni ; vagy a pápa és a centrum ellenére fogadják el — nos, akkor egyszerűen egy új kulturharczi' törvényt hoztak, a melylyel velünk, katholikusokkal bizony nem fognak áprilist járatni. Azonban a centrumnak, még ha a bejelentés nem az ő kívánsága szerint szabályoztatnék is, mire nézve különben még semmit sem határoztak, semmi esetre sem volna oka a feloszlásra, hogy f e g y- verét sutba dobja, hogy fenállása óta első ízben fellázadjon! A centrum elég gyakran jelentette ki a kormánynak, hogy csak béküljön ki a pápával, ha a „centrum testén keresztül“ is. A jelen javaslat semmikép sem jelenti még a teljes békét, de ha úgy volna is, nem azt tette volna-e a szent Atya, a mit a centrum mindenkor, mint óhajainak megfelelőt tüntetett fel ? Volna-e okunk panaszra? Aligha; véleményünk szerint azt kellene mondanunk : „Roma locuta, causa finita“, Róma szólott, az ügy be van fejezve. De mint mondtuk, teljes békéről nincs szó. A szent Atya maga jelentette ki még nem rég, hogy a centrum szükséges az Egyház jogainak védelmére, és valóban, ki sze-
