Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
238 MUNKALATOK LXI. ÉVFOLYAM A kath. nép a „septennátus mellett vagy ellen“ jelszóval nem sokat törődött ; ‘) ő egyszerűen a centrumra szavazott. így ismét egyedül a centrum tartotta fenn magát, mint erősen álló, „legyőzhetetlen torony“, míg a birodalmi gyűlés minden protestáns pártja, belefoglalva a centrum protestáns vendégeit is, a welfeket, teljes fejetlenségbe került. Kétségtelen, hogy e körülmény lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a birodalmi kanczellár ama elhatározását, miszerint az egyházzal békét Ír öt, teljesen m e g é r 1 e 1 j e. Az utolsó béketörvény. A mint a levelezésből kitűnik, a melyet a szentszék az előbbi egyházpolitikai törvény tárgyalása alkalmával a berlini kormánynyal folytatott, Róma a plébánosok állandó „bejelentését“ csak azon föltétel alatt engedte meg, hogy Berlinben késznek nyilatkoztak a májusi törvényhozásnak revíziót igénylő határozatait megváltoztatni. Ez ígéretet Bismarck herczeg tette és teljesítését a további tárgyalások útján Schlözerre bízták. Ezek a körülményekhez képest csak rövid ideig tartottak. Február 22.-én javaslatot nyújtottak be a porosz képviselőházhoz,2) a mely némely pontban a Rómával történt barátságos érzületre hangolta volna. Végtére a szentszék a septennátus ügyében adott tanácscsal uj alkalmat akart keresni arra, hogy magát Németország és Bismarck herczeg előtt kedveltté tegye. Más részről a szentszék saját érdekeinek álláspontjáról, a melyek a katholikusok érdekeivel azonosak, nem mulaszthat el oly alkalmat sem, a mely által a hatalmas német birodalmat jövő helyzetének jobbítására utalná. A fentebbi tekintetek, a melyek a szentszék nézete szerint a septennátussal összefüggő vallási és erkölcsi keresésekre vonatkoznak, bírták arra a szent Atyát, hogy óhajtásait a centrummal megismertesse. — Jelen levelet, a mely hasonlóan az előbbihez Ő Szentsége legmagasabb véleményét tartalmazza, közölje Franckenstein báróval és hagyja meg neki, hogy a centrumtagok tudomására hozza. JacobiniL. bíboros.“ ') Az új birodalmi gyűlésben, a mely a septennátust természetesen nagy többséggel fogadta el, a centrum 7 tagja is, köztük az öreg alkot- mányharczos Reichensperger Péter,a septennátus mellett szavazott. A centrum többi része tartózkodott a szavazástól. 2) Már 6 napra rá, (február 28.) meghalt Jacob ini biboros.
