Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
236 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM kormány részéről történt nyilvánosságra való hozatala a centrumpártnak a birodalom minden részében nehéz helyzetet teremtett. A zavar annál nagyobb lett, mert kezdetben a katholi- kus sajtó kiadta a jelszót, hogy csak oly katholikusokat vá- laszszanak meg, a kik a septennátus ellenei voltak. Ez által sok határozott és tekintélyes katholikust, a kik a „kulturharcz“ alkalmával állandóan a centrum érdekében szavaztak, most azonban részben a szent Atya iránt való tiszteletből, a septennátus mellett akartak szavazni, az ellentáborba hajtottak, a melyből, midőn a centrumsajtó őket visszatéríteni iparkodott, és az elhibázott pártjelszó helyett egyedül a centrumnak háború veszélyét elkerülni, úgy a centrum nagy érdemeket szerez a haza, a humanitás és Európa körül. Ellenkező esetben nem fogják elmulasztani, hogy a centrum ellenséges magatartását hazafiatlannak tekintsék és a birodalmi gyűlés feloszlatása a centrumot is nem csekélyzavaroknak és bizonytalanságoknaktenné ki. A centrumpártnak a septennátus javaslatához való hozzájárulása folytán a kormány a katholikusok, valamint a szentszék iránt is egyre jobb indulatot fog tanúsítani, már pedig a szentszék a berlini kormányhoz való békés és kölcsönösen bizalmas viszony fenmáradására nem csekély súlyt fektet. A legélénkebben törekedjék tehát a centrum vezetőit arra rávenni, hogy azok társaiknál minden befolyásukat érvényesítsék és biztosítsák őket arról, hogy a septennátus támogatásával a szent Atyának nagy örömet szereznek, és hogy ez a katholikusok ügyére nagyon előnyös lesz. Ha mindjárt ez utóbbiak az új katonai törvény következtében új terheknek és bajoknak néznek is elébe, másrészről mégis a teljes vallásbéke kárpótlást nyújt nekik, a mi különben is a legfőbb minden javak között. Midőn az említetteket az ön tapintatosságára és körültekintésére bízom, meg vagyok győződve, hogy ön azokat a személyek és a körülmények tekintetbe vételével fogja elintézni. Aláírva : Jacobini L. bíboros.“ A feleletet, a melyet erre a birodalmi gyűlés centrumpárti elnöke : Franckenstein báró adott, nem hozták nyilvánosságra ; részben azonban megismerhető a bíborosnak alább következő és ugyancsak a nuncziushoz intézett válaszából : „Főtisztelendő Úr ! Becses levelét, a melyhez Franckenstein báró sorait csatolta, megkaptam. Eltekintek attól, hogy azon okokat mérlegeljem, a melyekkel a báró a septennát-törvényjavaslat fölötti szavazásnál a centrum részéről tapasztalt eljárást igazolni törekszik ; mégis szükségesnek és fontosnak tartom, hogy levelének egy másik részére figyelmessé tegyem. O ugyanis meg akarja tudni, vájjon a szentszék azon nézetben van-e, miszerint a centrum további fenállása a birodalmi gyűlésben többé már nem szükséges, a mely esetben ő társainak többségével mandátumot nem vállalna. Ehhez fűzte azt is, hogy a centrum nem engedelmeskedhetik olyan törvényeknél, a melyek nem egyháziak és az egyház jogaira nem vonatkoznak. Önnek
