Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A KULTURHARCZ VEGE 235 (a kívánt hadsereg-felszerelésnek háromévi megállapítása), vagyis egy indítványban, melytől remélem lehetett, hogy elfogadása után vagy megnyugszik a kormány, vagy a birodalmi gyűlés feloszlatása esetében, a szabadelvű választók a triennatusra való utalás folytán, — a centrum visszatérése régi erejében egyházpolitikai okokból kétségtelen volt - kényszerítve lesznek eddigi képviselőiket újra választani. A kormány a triennatus-indítvány elfogadása után azonnal feloszlatta a birodalmi gyűlést és a választásoknál a „szabadelvűség“ alkotmányos életben igen szokatlan vereséget szenvedett. 69 mandátuma 34-re apadt és mivelhogy a centrum vendégei, a welfek is tetemes veszteséget szenvedtek (számuk 11-ről 3-ra apadt; csak a centrum maga, a mint előrelátható volt, tért vissza a régi erőben), azonfelül a demokraták („néppárt“) teljesen eltűntek, a szocziáldemokraták jelentékenyen gyengültek, a centrum szövetségeseivel együtt kisebbségbe jutott, s ama döntő szerepét, melyet az utolsó években a birodalmi gyűlésen játszott, elvesztette. Bennigsen és Miquel győztes híveik élén ismét bevonultak, s a centrum még az elnökségben elfoglalt széket is elvesztette. Mily jól látta ezt előre a szent Atya, a mikor Jacobini bíborossal azt Íratta, hogy a centrum a birodalmi gyűlés feloszlatásával „nem csekély zavaroknak és bizonytalanságoknak“ lesz kitéve ! Ez nevezetesen magánál a választási harcznál mutatkozott, a mikor is a Jacobini-féle jegyzéknek1) a t) Az akkor nyilvánosságra hozott és a müncheni nuncziushoz intézett két jegyzék közöl az első január 3.-án kelt és szóról-szóra így hangzott : „Főtisztelendő Úr! Folyó hó 1.-én kelt táviratomból megtudta, hogy a porosz egyházpolitikai törvények végleges revíziója czéljából legközelebb javaslatot fognak benyújtani. Erről kevéssel ezelőtt formális ígéreteket kaptunk, a melyek a szentszékkel közölt előbbi híreket megerősítik. És így ön Windthorst urat e tekintetben megnyugtathatja és a kételyt, melyet ő az ön utolsó becses jelentéséhez csatolt iratban kifejezett, eloszlathatja. Tekintetbe véve az egyházi törvények nemsokára bekövetkezendő revízióját, a mely — mint azt okunk van remélni — megnyugtató lesz, azt kívánja a szent Atya, hogy a centrum a katonai septennátus javaslatot tőle telhetőleg pártolja. Eléggé ismeretes, hogy a kormány e törvény elfogadására a legnagyobb súlyt fekteti. Ha ennek következtében sikerülne egy közeli
