Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM 234 lehetséges, sőt a centrummal előbbi alakjában kétszer már meg is történt, a párt feloszlanék, vagy pedig a választások alkalmával magától fogyna meg annyira, hogy újjászervezése bajos volna — úgy ennek oka nem valami politikai kérdésben, hanem egyedül az e g y h á zjxditikai helyzetben keresendő. Ha az egyházpolitikai helyzet most úgy alakulna, hogy az eddigi centrumválasztók nagy része vagy egyáltalában nem i venne részt a választásokban, vagy épen egy másik pártra adná szavazatát (mint Hünfeld-Gersfeldben), akkor bármily egyetértés a septennátus kérdésében nem akadályozhatna meg ily folyamatot ; valamint megfordítva, bármily nézeteltérés a politikai kérdésekben nem ingathatná meg a centrum állását, mihelyt az egyházpolitikai helyzet nem volna elég érett erre. A fölött lehet ugyan vitatkozni, vájjon időszerű volt-e az, hogy a szent Atya a Berlinből kért közbenjárást elfogadta és teljesítette, de ha ez már egyszer megtörtént, úgy a szent Atya akaratnyilvánítását feltétlenül az egész párt tudomására kellett volna hozni (a szükséges diskréczió megőrzésével), nem pedig csupán a katonai bizottság tagjait értesíteni. Azután pedig épenséggel nem lett volna szükséges, hogy az egész centrum szavazzon a septennátus mellett, a pápa is csak azt kívánta — a mi hivatalának természetében rejlik - hogy a centrum tagjai minden tőlük „kitelhető“ módon pártolják. (Lásd a Jacobini-jegyzék szószerinti szövegét, II. köt. 233. old.) Az illető pártgyűlés eredménye sokkal valószínűbben az lett volna, hogy körülbelül az egyik fele a septennátus mellett, a másik ellene nyilatkozott volna. Ezzel pedig a szent Atya megelégedett volna, mert ez a százalék arány — a „szabadelvűek“ hozzászámításával, kiknek a septennátus elleni párt-oppozicziójában csak a centrum állásfoglalása nyújtott támogatást — elég lett volna arra, hogy a septennátusnak a birodalmi gyűlés plénumában többséget teremtsen. E helyett a centrum a második olvasásnál egyesült a „szabadelvűséggel“, az úgynevezett triennatus-indítványban
