Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 191 A gnesen-poseni érsekségben és a kulmi püspökségben a szabályozás királyi rendelet útján történik. 5. pótczikkely. A csendes misék olvasása és a haldoklók szentségeinek kiszolgáltatása szükség esetén nincsenek az 1873 május 11.-i, 1873 május 12.-i, az 1874 május 2l.-i és az 1875 április 22.-i törvény büntető határozatainak alávetve.“ Dr. Kopp püspöknek ide vonatkozó, de elvetett módosító-indítványai következőképen hangzottak : 1. Az la. czikkelyből törlendő : „Elöljárókul és tanítókul nem alkalmazhatók azon személyek, kiket az állam kevésbbé alkalmasaknak talált.“ 2. A 7—14. czikkelyekben az 1., 2., 3., 4., 5. és 6. szakasz törlendő és helyökbe 1-ső szakasz gyanánt ez lépjen : „Az 1873 május 12.-i törvény II. fejezetének az államhoz való felebbezésre vonatkozó határozatai megszűnnek.“ 3. Az 5. pótczikkely bői a „szükség esetén“ szavak törlendők. Miután ezen indítványok visszautasítása és az indító ok, mely a visszautasításra vezetett, Rómában ismeretessé lön, a szentszék márczius 26.-Í keltezéssel egy jegyzéket bocsátott ki, melyet a kormány ismét csak töredékesen hozott nyilvánosságra. Ebben Róma kijelentette, hogy mihelyt az új javaslatot Dr. Kopp püspök indítványaival elfogadták, a püspökök rögtön utasítást kapnak, hogy nevezzék meg a kormány előtt „a jelenleg üresedésben levő plébániák számára a plébánosokat“. Ha majd a további törvény-változtatással a vallási béke helyreállott, akkor valamennyi plébánia birtokosait is megnevezhetik. Az egyházi javadalomból való kizáratás alapjául tekintetbe veendik az állam által kiállított bizonylatot is, mely szerint az előterjesztett egyénnek végleges beiktatása a közrenddel megférhetetlen. ') ') A Gossler által közzétett jegyzék-töredék ekkép hangzott : „A mi a harmadik kérdést illeti, a szentszék szabad tért szándékozik engedni a kormánynak, hogy indító okait az előterjesztett egyén kizárására vonatkozólag az egyházmegyei hatósággal szemben érvényesítse, miután végleges beiktatását az illető hivatalba valamely a kormány előtt ismert és megállapított komoly tény miatt a közrenddel összeférhetetlennek tartja.“ A mit ezen kívül a márczius 26,-i jegyzék tartalmáról közöltünk, az az április 4.-i jegyzékből következtethető. (L. alább.) Gossler ezen részleges közzététel alkalmából fontos dolognak tartja még azt kinyilvánítani, hogy Schlözer a „maga szakállára“ s „nem hivatalból“ vetette fel a kérdést az állam beavatkozási jogának Róma által tűrt módjára vonatkozólag.
