Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 181 pöki karhoz, melyben többek közt megjegyzi : hogy egyedül a püspököket illeti a jog és a hivatás azon ifjakat tanítani és nevelni, a kiket Isten különös kegyelemből az emberek soraiból kiválaszt arra, hogy szolgái s titkainak kiszolgálói legyenek.“ A tridenti zsinatnak a szemináriumokat illető határozataira vetett rövid visszapillantás után így folytatta a pápa : „A mondottakból láthatjátok tisztelendő Testvérek, hogy méltán és joggal nyilvánítottuk ki, hogy az egyház és állam között szerencsés és tartós egyetértésre, a miért oly régóta buzgón esedezünk imáinkban, feltétlenül szükséges a kibocsájtott törvényeknek oly megváltoztatása, hogy az egyháznak életéhez és működéséhez megkivántató szabadsága csonldtatlanul fenmaradjon. Bízunk abban, hogy az állam kormányát vezető férfiak méltányossággal fogadják kívánalmainkat és biztosítják számunkra azt, mit a legszentebb jogok erejénél fogva követelünk. Nem is olyan a mi követelésünk, melyből az uralkodókra nézve akár méltóságukat, akár hatalmukat illetőleg valami kár háramolnék ; ellenkezőleg abból számtalan nagyfontosságu előny háramlik a közjóra. Mert hiszen ti tisztelendő Testvérek és munkatársaitok az Isten szavának hirdetésében az állami hatalom iránti kötelességekről szólván, a nép előtt mindig kiválóan hangsúlyoztátok azt, hogy minden hívőnek alá kell magát vetnie az állami hatalomnak „nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeret parancsából is“ (Róm. 13, 5) ; hogy a közterheket kötelességszerűen viselni és lázongó összejövetelektől és bujtogatá- soktól óvakodni tartoznak ; hogy keresztény felebaráti szeretetből egymás iránt élnézők legyenek és kölcsönös kötelességeiket az emberi társadalomban híven teljesítsék.“ A szent Atya a gyarmatokon tartózkodó hithirdetőkről is megemlékezett nehány szóval, midőn ezt monda : „Épen a német államférfiak azok, a kik fáradozásaikat teljes erőből nem csupán gyarmatalapításra és a birtokok kiterjesztésére irányítják, hanem arra is, hogy az iparnak és kereskedelemnek új tereket nyissanak. Ugyanők az emberek művelődése körül e tekintetben is nagy érdemeket fognak szerezni, ha a durva néptörzseket szelidebb erkölcsökre nevelik és megismertetik velük az élet művészeteit.“ A porosz püspökök erre 1886 februárjában keltezett iratban válaszoltak, melyben újból kinyilváníták hűségüket és ragaszkodásukat a szentszék iránt, de a porosz törvényhozást illetőleg semmiféle reményt nem nyújthattak a szent Atyának. Hasonló lemondással nyilatkozott a „Germania“ is, mely
