Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 175 ságuk, egyetértésük és az egyház iránt való hűségükért megdicsérték és továbbra is kitartásra buzdították. Aztán pedig elhatározták, hogy a hittudományi hallgatóknak megtiltják a történeti, irodalomtörténeti és bölcseleti előadások hallgatásáról kiállított űgynevezett szorgalmi bizonyítványok beszerzését. A ki ellenkezőleg járt el, az nem részesülhetett az egyházi-rend szentségében. Ezzel az egész vitás kérdés gyors és szerencsés megoldást nyert. A kormánynak most folytatnia kellett a szentszékkel a papság neveléséről szóló kérdés tárgyalását, hacsak a községeket újabb árvaságra juttatni nem akarta. Az állami mindenhatóságnak fentartása a nép- iskolákban. Alig tértek vissza a püspökök egyházmegyéjükbe, midőn a közvéleményt újból mozgásba hozta egy egyházpolitikai „affaire“. E mű szerzője püspöke kívánságának engedelmeskedve, odahagyta Berlinben elfoglalt parlamentáris és publiczisztikai állását és főpásztorának felszólítására átvette a hochkirchi plébániát Sziléziában. Mikor itt arról volt szó, hogy a plébániájához tartozó iskolák fölött a felügyeletet átvegye, a kir. kerületi tanfelügyelő a szokásos módon azt kérdezte tőle, vájjon kész-e engedelmeskedni a kir. tanfelügyeleti hatóságnak, t. i. a liegnitzi királyi kormány rendeletéinek. A kérdésre igenlőleg válaszolt oly értelemben, a mint ezt az egyházi és világi hatóságok beleegyezésével mint helyi tanfelügyelők már működő többi hivatalbeli testvérei tették. Erre — több mint hat hét lefolyása után, valószínűleg tehát a berlini minisztérium megbízásából — azt követelte tőle a liegnitzi királyi kormány, nyilvánítsa ki írásban, hogy a „helyi tanfelügyelettel való megbízatásának esetén lelkiismeretesen kész végrehajtani a kir. kormány összes rendeletéit. “ Ilyen korlátlan, az állami mindenhatóság elvén nyugvó