Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 167 torsággal megbízottaknak nem volt szabad mint plébánoshelyetteseknek viselkedniük, annál kevésbbé mint plébánosoknak fellépniök. Ez ügyben érvényben volt még az 1873 május 11.-i törvény 18. §-a, melynek értelmében a püspökök arra •szoríthatók, hogy valamely plébániai hivatalt egy év keretén belül betöltsenek. A harmadik „béketörvény“ után. Az egyházpolitikai helyzet 1884 végén. Habár az új törvény által az egyházi ügyek királyi törvényszékének illetékessége lényegesen megszoríttatott, mindazonáltal, a mennyire hatásköre még kiterjedt, tovább folytatta működését. De ez már csakis felebbező egyházfiakra és protestáns prédikátorokra terjedhetett ki. Ezen testület teljes mellőzésére még nem gondolt a kormány. Midőn 1883 őszén a törvényszéknek egy „kath.“ tagja elhunyt, és ennek helyettesítésére „katholikus“ már nem találkozott — s midőn a kormány, hogy kimutassa paritásos érzelmeit, még a centrumpártnak egy magasabb igazságügyi hivatalt viselő tagjánál is tapogatódzott, de természetesen elutasító választ kapott — a törvényszékbe Bardelebent nevezte ki (November 14), a berlini tartományi törvényszék elnökét. Végre 1883 deczember 7.-én jelenté a „Reichs- und Staatsanzeiger“ a limburgi püspöknek adott meg- kegyelmezést — a mi által az állambiztosi jószágkormányzás és a zártörvény ezen egyházmegyében is megszűnt. Eddig a kormány az 1882 május 31,-étől érvényben lévő „püspök paragrafust“ nem alkalmazta — remélvén, hogy viszonzásul Róma beleegyezik a „bejelentési kötelesség“-be. Az 1883. év sem múlhatott el a nélkül, hogy az egyház és állam között nagyon előrehaladott közeledésről még egy nyilvánvalóbb, majdnem feltűnő bizonyságot ne szolgáltasson. Novemberben utazott Ő kir. Fensége, a német birodalom trónörököse, Alfonz király látogatására Spanyol- országba. Hazafelé minden várakozáson . felül Rómának vette útját, hogy ott Ő Szentségét a pápát és egyúttal ter-
